Megkülönböztető jegyek a madaraknál

A madarak legjellegzetesebb sajátossága a csőre. Az erősen lefelé görbülő, kampós felső kávából és az ebbe beilleszkedő, fölfelé hajló alsó kávából áll. A felső káva tövénél egy csupasz, toll nélküli terület található, a viaszhártya – itt vannak az orrlyukak.

Egyedi felépítésének köszönhetően a papagájcsőr igen mozgékony. A felső káva ugyanis különleges ízülettel kapcsolódik a koponyához, és olyan rugalmas, hogy a madár nagyon szélesre táthatja a csőrét. A papagáj igen sokféle feladat elvégzésére használhatja csőrét, a tollászkodástól vagy a fiókák táplálásának finom mozdulataitól a legkeményebb magvak hatalmas erőkifejtést igénylő szétroppantásáig.

A papagájok lába is különleges. Míg a madarak többségénél három lábujj előrenéz, egy pedig hátrafelé, a papagáj lábán a két belső ujj előre, a két külső pedig hátrafelé mutat. Ez a „kettő-kettő" elrendezés – amely némely más fakúszó madáron, például a harkályon is megfigyelhető – lehetővé teszi, hogy az állat jó erősen megkapaszkodjon az ágakban.

Ezek a madarak fürgén, akrobatikus ügyességgel másznak, az erdő lombkoronájában még a legvékonyabb ágakig is följutnak, így azokhoz a gyümölcsökhöz, virágokhoz és magokhoz is hozzáférhetnek, amelyek más, hasonló termetű élőlények számára már nem elérhetők. Mászásakor csőrüket harmadik lábként is használják: mint valami csáklyával, úgy horgonyozzák vele magukat az ághoz, majd izmos nyakuk és lábaik összehangolt mozgásával átlépnek egyik ágról a másikra.

Sok papagáj a legélénkebb és legmutatósabb színezetű madarak közé tartozik, s még a fakóbb barna, szürke vagy fekete tollazatú fajokon is gyakran fellelhető a vörös vagy sárga tollak egy-egy ritkító foltja. Az Ausztráliában, Új-Guineában és Indonéziában honos sokszínű lóri például rászolgált a nevére: kék, narancssárga, sárga és zöld színeivel káprázatos látványt nyújt. A legtöbb papagáj alapszíne azonban zöld, és tollazatuk rikító színezete ellenére ez az alapszín kiválóan álcázza őket a fák lombja között. Az élénk színű tollfoltok valószínűleg elmosódottabbá teszik a papagáj körvonalát, és így elősegítik, hogy elrejtőzzék a ragadozók elől.

A papagájok sok időt töltenek tollászkodással – tollazatukat csőrükkel gondosan tisztogatják. Fejtollaik különösen könnyen beszennyeződhetnek ez érett gyümölcstől, a nektártól és más tápláléktól, ezért e madarak között kifejlődött az a viselkedésforma, hogy egymás tollazatát – főleg a fejtollakat – szertartásosan ápolják.

Forrás: A tudás fája