A strucc

A struccok az afrikai szavannákban és sivatagokban kóborolnak, a szervezetükbe bekerülő víz nagy részét a növényekből nyerik, amelyeket megesznek. Jóllehet nem tudnak repülni, a struccok gyors és erős futók. Képesek óránként 43 mérföldes (70 km) sebességgel vágtázni, és óránként több,mint 31 mérföldet (50 km) tudnak megtenni. A szárnyaik segítségével változtatnak irányt futás közben.

Jó maratoni futók

A strucc felépítése

A strucc erős, hosszú lába 10-16 láb (3-5 m) távolságot tud átfedni egyetlen lépéssel. Ezek a lábak félelmetes fegyverként is hathatnak. A strucc rúgása megölhet egy embert vagy egy olyan potenciális ragadozót, mint az oroszlán. Mind a két lábán két lábujj van hosszú, éles karmokkal. A struccok kisebb csapatokban élnek, amelyekben a tagok száma nem haladja meg a 12-t.

Az alfa hímek tartják fenn a csapatot, és a csapat domináns tojójával párosodnak. A hím néha más tojókkal is párosodik a csapatból, a vándorló hímek kevesebb tojóval párosodnak. A csapat minden egyes tojója a domináns tojó fészkébe rakja le a tojásait - jóllehet a sajátjának van fenntartva a központi hely. A domináns tojó és hím felváltva ülnek a tojásokon. Egy strucctojás súlya 24 tyúktojásénak felel meg.

Fejüket nem dugják a homokba

A népi hiedelemmel ellentétben a strucc nem dugja a fejét a homokba. A régi mondás valószínűleg a madár egyik védekező mozdulatából ered, ugyanis baj közeledtével a struccok lehúzódnak, és hosszú nyakukat a földhöz nyomják, hogy kevésbé legyenek láthatóak. A tollazatuk jól beleillik a homokos talajba, és messziről azt a látszatot keltik, hogy bedugták fejüket a homokba.

A struccok általában növényeket, gyökereket és magokat esznek, de rovarokat, gyíkokat és más állatkákat is megesznek, amelyek jelen vannak előfordulási helyeiken.