Fácán és vadászfácán

A fácán neve a görög "Phasis" szóból ered, mely nem más, mint az egykor a Fekete-tenger keleti-délkeleti partján fekvő Kolkhisz városától keletre lévő folyó neve.

Fácán (Phasianus colchicus)

Két törzsalakja létezik, de a vadfácán több változatát is fácánnak nevezik: a vadfácán törzsalakja mellett három fő típus jelenik meg, az alfajokat pedig tollazatuk színe alapján csoportosítjuk. Ezek szerint megkülönböztetünk fehérszárnyú közönséges fácánokat, fekete nyakoldalú vadfácánokat, szürkefarcsíkú közönséges fácánokat és kirgiz- vagy mongolfácánokat.

A törzsalak változatait, és a fácán minden alfaját a szép tollazat, a nagy test és a hosszú farok jellemzi. A hím fácán a nősténynél színesebb, látványosabb tollazatú.

A két ősi törzsalak a Japán zöldfácán és a vadászfácán, melyeknek számos alfaja él a Kaukázustól Kelet-Kínán át egészen Tajvanig.

Fácánkakas

Vadászfácán

A hazánkban elterjedt hím vadászfácán barna tollazatát világossárga,fekete és bíborszín foltok pettyezik, messzebbről fényes réz benyomását kelti. A fej és a nyak többnyire sötétzöld, a szemek körül vörös sávval, a madár fején egy pár fül formájú tincs található. A nőstény dísztelen tolla barna, megjelenése, színezete szerényebb.

A hím fácán testhossza 87 cm, beleértve az 50 cm farktollakat is. A fácán tömege 8-17 dkg, szárnyai fesztávolsága 70-90 cm. A nőstény testhossza a 20-25 cm-es farktollal együtt átlagosan 65 cm.

A vadászható madárfajt számos területen meghonosították. Magyarországon rendszeresen fészkelő, nem költöző madár. Jellegzetes ízű húsa iránt évszázadok óta nagy a kereslet, ezért a vadászatokon kívül mongolfácánokkal keresztezett változata tenyésztelepeken is beszerezhető.

A fácán erdőkben, mezőgazdasági területek talaján, az aljnövényzetben fészkel, éjszaka a fák koronáiban rejtőzik el. Ízeltlábúakkal és magvakkal táplálkozik. Az egy költésre lerakott 12-17 tojás a lerakástól számított 22-28. napra kel ki, azonban a fiókákból kevesebb, mint a fele éri meg a felnőttkort.