A civilizációs zaj kihatása

Akik képtelenek az új körülményekhez alkalmozkodni és társra lelni, azok száma csökkeni fog, mert szapororodásuk feltételei nem biztosítottak. Madármegfigyelők vették észre, hogy a feketerigók elkezdték utánozni a gépkocsik riasztórendszerének-, szirénáknak a hangját, mobiltelefonok csengőhangját és még a golf kocsik zaját is. A város zajainak utánzása mellett, egyes fajú madarak megváltoztatták a hangfrekvenciát, amellyel társaikat hívják és az énekelés ideje szintén a külső környezet hatása alá került. Ezek a változások közvetlen válaszok az emberi zajok gyakoriságára. A madarak azért változtatják magatartásukat, mert alkalmazkodnak a város zajaihoz, így biztosítják azt, hogy társukkal hallják egymás hangját és kommunikálni tudjanak.

Szimfónia az élővilágban

Legújabb kutatások szerint Hans Slabbekoom holland tudós megerősíti Bernie Krause 1968-ban tett megállapításait miszerint a bogarak, állatok, madarak hívást jelző hangjai és énekei egy természetes szimfónia zenéje a vadvilágban. Ezek a termézetes hangok különböző frekvencián és hangerőn szólalnak meg, összehangoltan, akárcsak egy zenekar tagjainak játéka. Munkája során Slabbekoom észrevette, hogy azok a madarak, amelyek sűrű erdőben laknak alacsonyabb frekvencián énekeltek, mint azok akik nyitottabb helyeken élnek.

Ő ezt azzal magyarázta, hogy az alacsonyabb frekvenciájú hangok hatásosabbak a sűrűbb növényzet környezetében, mert nem kell versenyezzenek a rovarok által kibocsátott magasabb hangokkal. Populációs kutatásai során, Slabbekoom különbséget talált az európai városi-, illetve a vidéki feketerigók dalai között. Úgy véli, hogy az emberi zaj evoluciós ereje hatással volt arra, hogy egyes feketerigó fajokat alfajok közé soroljunk, azokat, melyek nem képesek egymás hívásait felismerni.

Más kutatók, mint Richard Fuller az Egyesült Királyságból és Henrik Brumm Németországból bebizonyították, hogy a városi madarak dallamainak frekvenciája változik, egyre gyakrabban és egyre hangosabban énekelnek, hogy versenybe szálljanak a városi zajokkal. Nemcsak a madárdalokra vannak hatással az emberi zajok. Bizonyos fajú varangyok, illetve tengeri emlősök élőhelyeit is ellepik ezek a zajok. Némelyik tud alkalmazkodni, de mások viszont nem.

A civilizációs zajok negatív hatásai

Az emberek világában a zörejek és zajok általában alacsony frekvenciájúak. Ezek a zajok károsíthatják a természetes élővilágot. Egyes alacsony frekvenciájú hangot kibocsátó fajok képesek alkalmazkodni a magasabb frekvenciájú hangskálához, míg mások képtelenek természetes hang frekvenciájukat megváltoztatni. Slabbekoom megállapította, hogy a sárgarigó, a nádi poszáta és a házi verebek nem képesek megváltoztatni énekhangjuk frekvenciáját.

Azt is állítja, hogy a madár populációnak ezen fajai csökkenőben vannak Európában és azt gyanítja, hogy ennek legfőbb oka a környezet hang-szennyezése, amely többek között a tehnika fejlődésének köszönhető. Hasonló kutatást végzett Krause a Mono-tónál, a Yosemite Nemzeti Park keleti részénél, ahol tanulmányozta a varangyok életét. Észrevette, hogy az ásóbékák népessége 1984 óta, amióta ő a megfigyeléseket végzi, csökkenőben van. Úgy vélte, hogy ennek oka az alacsonyan szálló katonai repülőgépek hanghatásai lehetnek. Ezek a kutatások rámutatnak az emberi tevékenység azon hatásaira, amelyek károsítják az állatok természetes élőhelyeit.