A hópárduc vagy más néven irbisz (Unica uncia, vagy Panthera unica)

Képes 15 métert ugrani vízszintesen és 6 métert függőlegesen. Már-már madár! Vagy repülőgép! Nem, ez a hópárduc.

Ez a faj, akár a ködfoltos leopárd, átmenetet képez a kis macskák és a nagy macskák között, mivel nem tud dorombolni, mint a kis macskák, és nem tud ordítani, mint a nagymacskák. A tigris-pöfögéshez hasonló hanggal fejezi ki örömét. A legnagyobb fenyegetés a hópárducra nézve az, hogy vadásszák a fő zsákmányát jelentő állatfajokat a hegyekben, más fajta prédáit pedig mérgezik, így ő élelem nélkül marad. Nagy a kereslet a hópárduc csontjai iránt is, melyet a kínai orvoslás használ a tigriscsontok helyettesítésére. Sajnos nagy a kereslet a hópárduc bundája iránt is, sok országban, szerencsére ez az utóbbi időben jelentősen csökkent. Egy időben az USA-ban egy hópárduc-bunda ára elérhette az 50.000 dollárt is.

A hópárduc igazi szemet gyönyörködtető látvány

Faj

A hópárduc egyedülálló faj. Próbáltak alfajokat keresni, de nem találtak, a hópárducnak nincsenek alfajai. Nem áll rendelkezésre elegendő információ a különböző populációk közötti különbségek meghatározására.

Előforduása a Földön

A hópárduc Közép-Ázsia hegyvidéki régióiban él. Élőhelye alpesi rétekből és a Hindu Kush sziklás területeiből áll, a Kara Korum, Dél-nyugat Ladakh, és Kashmír, fel, a Tibeti fennsíkig, a Pamírtól északra, Tien Shan, az Altáj és a Szaján hegység, valamint az orosz-mongol határ, keleten Nepál, Bhután és a Gansu, Szecsuán tartomány, Quinghai és Kína. Hópárducot találhatunk még úgy a Távol-Keleten, mint a Nyugat-szibériai Bajkálnál.

Élőhely

A hópárduc élőhelyét az alpesi rétek, sziklás, kopár hegyek és rododendron erdők képezik, amelyek leginkább Tibetben és Kína más részein találhatóak: meredek sziklás lejtők, száraz bokros területek, füves sztyeppék. Alkalmanként ellátogatnak tűlevelű erdőkbe is élőhelyük közelében, de általában kerülik a sűrű erdőket. Megtalálhatjuk őket 3000-4500 méteres magasságokban a Himalájában is.

Külső megjelenés

A hópárducok általában kisebbek, mint a leopárdok, farkuk jellemzően sokkal hosszabb. Fejük sokkal kerekebb formájú, mint a leopárdoké. A nőstények kisebbek a hímeknél. Fizikailag a hópárducok termete alkalmazkodott a hegyi környezetben való mozgáshoz. Mancsaik hótalpakként működnek, lábuk pedig ugráshoz alakult. A hátsó lábaik hosszabbak, mint a mellsők. A hópárducok orrürege nagyon nagy, hogy jól hasznosítsa az oxigént a ritka hegyi levegőből, nagy magasságokban. A hópárducnak kerek pupillái vannak, ellentétben a házi- és más macskafajokkal. Jelen vannak az elülső felső előzápfogak. A párducmacskáknál sok porcos elem van a hyoid-készülékben, számos váz-elem, mely a nyelv alapját támasztja alá. A kisebb macskáknál a hyoid-készülék teljesen csontos.

Táplálkozás

A hópárduc vadon élő juhokat, vaddisznót, gazellát, nyulat, pödrött szarvú kecskét, pusztai mormotát, sörényes thart, mormotát, egereket, szarvast eszik. A hópárduc ragadozó, ez azt jelenti, hogy hússal táplálkozik. Képes megenni egy nálánál háromszor nagyobb állatot. A hím megeszi az általa elejtett prédát, de ha meglátja családját, hátat fordít és elmegy, hagyja őket enni. A hópárduc saját területére húzza az elejtett állat tetemét és több napon át eszi.

Védettségi státusza

A hópárduc bundája nagyon szép, ennek következtében nagyon nagy a kereslet rá. Üldözésük ritkítja az amúgy is kisszámú állományt, valamint élőhelyeik megsemmisítése és a helyi ellenségeskedés a kihalás szélére taszítja ezt a fajt. Az IUCN (Nemzetközi természet- és természeti erőforrásvédelmi szövetség) veszélyeztetettnek tekinti e fajt, a CITES (Veszélyeztetett fajok kereskedelméről szóló egyezmény) pedig az 1-es függelékbe sorolja a hópárducokat, megtiltva a kereskedelmet világszerte.

A hópárduc veszélyeztetett fajnak számít

Élettartam

A hópárducok 21 évig élhetnek. Védelmi intézkedések: A CITES 1-es függelékének megfelelően a hópárducokat nemzetközi törvények védik, mindenhol, ahol élnek. (Nowell és Jackson 1996) Vadászati tilalom van érvényben Bhutánban (a védett területeken, ahol a hópárducok élnek), Kínában, Indiában, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Nepálban, Pakisztánban, Oroszországban, Tadzsikisztánban és Üzbegisztánban.

Érdekességek

Más nagymacskáktól eltérően, a hópárduc nem tud ordítani. Vokális traktusukból hiányzik a rugalmas szövet vastag része, mely más macskafajtáknak lehetővé teszi az ordítást. A hópárduc halványzöld, vagy szürkés szemszíne nagyon szokatlan a macskaféléknél.