A sivatagi róka (Vulpes zerda) mint háziállat

A sivatagi rókák apró termetűek, de füleik hatalmasak. Hasonlóan viselkednek, mint a kutyák, de mivel még nincsenek háziasítva, gondos szocializációt igényelnek, és szökéssel szembeni óvintézkedésekre is szükség van.

Háziállatként is tarthatók

A sivatagi róka fizikai jellemzői, természete

A sivatagi rókák átlagosan 1-1,5 kilogrammot nyomnak, puha, vékony, rövid bundájuk piszkosfehér a hasi részen, és vörös vagy vörösesbarna a hátán, apró fekete foltokkal a farok és a hát környékén. Rendkívül mozgékonyak, gyorsak és fürgék, hangjuk vékony, magas. Ezek a rókák a vadonban éjszakai állatok, de házikedvencként többé-kevésbé felveszik gazdájuk életritmusát. Tiszták és könnyen nevelhetőek, bár erről elég változó a gazdik véleménye.

A vadonban a sivatagi rókák mindenevők, hiszen különböző rovarokkal, rágcsálókkal, növényekkel, gyümölcsökkel és hüllőkkel táplálkoznak. Etetésükhöz a  legtöbb gazdi sikeresen alkalmazza a kutyaeledel, macskaeledel, zöldségek és gyümölcsök keverékét. Néhány tenyésztő a nyers húsból, zöldségekből és vitaminokból álló étrendet javasolja.

Szeretnek sütkérezni

A háziasított sivatagi róka életmódja

A sivatagi rókák nagyon aktívak, ezért szükségük van valamire, amivel levezethetik fölös energiájukat. Kíváncsiak, így hát bármibe belemennek. Nagyon szeretnek ásni. Ha fogságban élnek, előszeretettel másznak át a kerítésen vagy ássák ki magukat alatta. A gazdája azzal előzheti meg legkönnyebben a szökését, ha a kerítés nagy részét a föld alá temeti, és a tetejét befelé fordítja (vagy a teljes szerkezetet lefedi). Néhány gazdi még a „Hozd vissza" játékra is megtanította őket; ez egy kiváló módszer a fölös energia levezetésére.

Rendkívül gyorsak és ha valami után nekiiramodnak, ahogy azt a vadonban is tennék, nagyon nehéz őket újra elkapni. Ameddig van egy megfelelő menedék biztosítva számára, a hideg és meleg időjárást egyaránt elviseli. Egyik kedvenc időtöltésük a napon való sütkérezés.

Nem szeretnek unatkozni

Hogyan kezelhetők?

A sivatagi rókák eléggé hasonlítanak a kutyákra, és a saját kezűleg felnevelt kölykök általában kezelhetőek, csak akkor harapnak, ha fenyegetve vagy bezárva érzik magukat. Pórázra lehet őket szoktatni és a „gyere ide" utasítást is megtanulhatják (ettől függetlenül mindig csak pórázon vigyük ki őket a házból/udvarból). Általában nem félnek az idegenektől, és mindenkivel barátságosak. Előfordulhat, hogy zaklatják a háztartásban élő többi állatot, de csakis azért, mert egész nap játszanának velük.

Ugyanakkor a gazdinak ügyelnie kell arra is, hogy legyen kéznél egy állatorvos, aki kezeli majd a sivatagi rókát. Bár szívós állatok, a kutyákhoz hasonlóan szükségük  van állatorvosi felügyeletre és a szabványos kutyabetegségek elleni oltásokra.