Az ajakos medve (Melursus ursinus)

A lajhármedvék vagy az úgynevezett ajkas medvék India és Srilanka száraz erdős területein élnek. A néphiedelem szerint a medve nagyobb területeken élt, de a helyi lakosság vadászott rá és kivágta az erdőt alóla, egy elkülönített területre szorította vissza.

Mint megannyi más állatot a világon, ezt a fajt is a kihalás fenyegeti. India utcáin elég gyakran lehetett ilyen mackót látni, természetesen szelidített példányokat, amelyek különböző trükköket csináltak és táncoltak. Szerencsére a legtöbb városban megszűnt az érdeklődés az ilyen fajta szórakozás iránt. Annak ellenére, hogy a kihalás veszélyezteti, a szabadban élő példányok száma ismeretlen.

Ezek a medvék kisebb termetűek (a grizlihez hasonlítva). Általában 60 - 90 cm magasak, 150 - 180 cm hosszúak és 140 kg súlyúak. Három éves korukban válnak ivaréretté és általában két medvebocsot hoznak a világra. Attól eltekintve, hogy magányos állatok, a nőstény két-három éven keresztül vigyáz bocsaira. Fura módon a bocsok mindvégig megtartják azt a szokásukat, hogy ha veszélyt észlelnek, felmásznak az anyjuk hátára. Mikor a bocsok önállóvá válnak, elkezdenek táplálékot és ugyanakkor társat is keresni. A medvének gyenge a látása és hallása, de a szaglása annál kifinomultabb. Ez segít abban, hogy megtalálja a táplálkozásához szükséges anyagokat. Szívesen fogyaszt termeszeket, gyümölcsöt, hangyákat, méheket és természetesen mézet.

A lajhármedvék egyszerűen összetörik a termeszek építményét, és mikor a belső fal megrepedt, kiszívják a hangyákat. Az állatkedvelők megfigyelték, hogy 200 m-es távolságból is hallható, ahogyan az ajakos medvék kiszippantják a termeszeket. A medve szervei is erre a célra fejlődtek ki. Az orruk hosszú és mozgatható. A medve be tudja zárni az orrlyukait, hogy ne kerüljenek termeszek a tüdejébe. Az ajkai flexibilisek, hogy rá tudja illeszetni a termeszépítmény repedésére és a nyelve olyannyira hosszú, hogy szívószálként használja, a hangyászoktól eltérően, amelyeknek ragacsos a nyelvük.

Másik érdekes tény, hogy az indiaiak úgy készítik a pálmabort, hogy egy hordót helyeznek a fák tetejére és várják, hogy a lé a fán található vágásokon keresztül töltse meg az edényt. Ezekben a hordókban bizonyos mennyiségű alkohol keletkezik. Az ajkas medvék pedig köztudottan szeretnek felmászni a fákra és inni az ízletes pálmaborból.