A mangalica tenyésztés története

A szőke mangalicát a szívós Bakonyi és Szalontai magyar sertésfajok és a szerb eredetű sumadija fajta keresztezéséből tenyésztették ki 1833-ban.

A XIX. század során tovább tökéletesítették, a magyar Alföldi és a horvát šiška és syrmien fajták génjeivel. Mostanában egyre felkapottabb foglalkozás a mangalicák tenyésztése. Angliában Mark Grahamnek van a legnagyobb sertésfarmja.

A fecskehasú mangalicát a szőke- és a mára már kihalt fekete mangalica keresztezéséből tenyésztették ki. A zsenge húsnak erős, zamatos íze van, ezért a szopós malacok húsa a legfinomabb.

Magyarországon a mangalicákat félig intenzíven vagy intenzíven tenyésztik. A mangalica malackák, a vadmalacokhoz hasonlóan csíkos hátúak és jól bírják a kinti hideget télen is, ezért nem szükséges fűtött, világos ólakban tenyészteni őket.

Angliában a legtöbb malacot 12 hónapos koruk után vágnak le, ekkorra már elérik a megfelelő súlyt, és ezután a hús már túl zsíros lenne. A magyar gazdák évente több mint 60 000 sertést vágnak le, így a mangalicahús fogyasztása igen széles körben elterjedt Magyarországon.