Honnan ered a mangalica?

A mangalicát a XIX. század első felében tenyésztették ki Magyarországon, olyan szívós magyar fajták keresztezésével, amelyek a magyar vaddisznók háziasított utódaitól származtak.

A mangalicát a göndör gyapja teszi egyedivé, ezért sokan gyapjas disznónak is nevezik. A malacok csíkosak, akárcsak vadon a élő őseik malacai. A kocák nagyon óvják malacaikat. A fajtának különböző színváltozatai ismeretesek: a legismertebb a sárgásfehér, azaz a szőke mangalica, de léteznek fekete gyapjas sertések is (ezeknek egyik ma is élő változata a fecskehasú mangalica), sőt vörös színváltozat is ismert, bár nem túl gyakori. A szőrzet szürkésfekete bőrt takar. Az emlők és a paták fekete színűek. A fül alsó részén levő 2,5 cm-es fekete pecsétet „Wellman-foltnak” nevezik.

A mangalicának számos olyan jó tulajdonsága van, amely megkönnyíti a tenyésztését. Tagbaszakadt alakja, a betegségekkel szembeni fokozott ellenálló képessége, továbbá az a tény, hogy nem válogatós (főleg krumplival, tökkel, fűfélékkel és növényi hulladékokkal táplálkozik) kiváló tenyészállattá teszi.

A mangalica a hagyományos sertésfajták közé sorolható, ezek a fajták pedig sokkal zsírosabbak, mint az újabban kifejlesztett keverékek. A mangalica szó zsíros disznót jelent. A mangalicazsír és szalonna ínyencségnek számított, de miután az étkezési szokásaink megváltoztak veszített népszerűségéből.

Ahhoz hogy a sertés húsosabb legyen, és kevésbé zsíros, a legkiválóbb minőségű takarmánnyal kell táplálni. A zsenge mangalicahúsnak erős, jellegzetes izé van, zamatos és poronyú. A sütéskor megőrzi zamatát, nem szárad ki és nem esik össze. A mangalica húsából kiváló kolbász készül függetlenül attól hogy füstölt, szárított vagy hagyományos kolbászról beszélünk. A szopós malacok zsenge húsa kedvelt csemege.

A mangalicát évszázadokon át tenyésztették minden különösebb odafigyelés és étrend nélkül. Hazájában még manapság is fűtetlen ólakban tenyésztik. A vastag, erős gyapjú elegendő meleget biztosit az állatoknak a téli hideggel szemben. A gyapja miatt gyakran kell megfetrengenie a sárban. A sárfürdő nemcsak lehűti az állat szervezetét, de védi a szőrzetét, bőrét. A fajta nem alkalmas az intenzív, farm-típusú tenyésztéshez.

A mangalica Magyarország legkedveltebb sertésfajtája volt. 1927-ben megalakult az Országos Zsíros Sertéstenyésztők Társasága. Az ötvenes évekre a népszerűsége azonban nagyon lecsökkent. Ez a takarmánytípus, és az állat lassú növekedése miatt történhetett. A fajta nem tudott alkalmazkodni az intenzív, nagyipari gazdálkodáshoz és a fogyasztók növekvő húsigényéhez. A kilencvenes évekre már kevesebb, mint 200 mangalica élt Magyarországon.

Az, hogy a fajta megmenekült a kihalás veszélyétől főként két személynek köszönhető. Tóth Péter genetikusnak sikerült létrehoznia egy tenyésztési programot és exportra dolgozó céget Juan Olmos, a spanyol húsimport felelős igazgatójának segítségével.