Az ázsiai elefánt (Elephas maximus)

Az indiai elefántot gyakran indiai elefántként is emlegetik. Indiában, Bangladesben és Indonéziában őshonos. Veszélyeztetett faj, a vadon élő ázsiai elefántok száma körülbelül 30.500.

Az ázsiai elefánt kisebb, mint afrikai rokona. Kisebb fülei vannak, magassága 2-3,5 méter, súlya 4.000- 6.000 kg.

Más megkülönböztető jellemvonásai az ívelt hát, hátulsó lábain négy körme, ormánya végén pedig egy markoló ujja van, illetve 19 pár bordája. A nőstények, és néhány hím sem rendelkezik látható agyarral. Ezek a metszőfog meghosszabbodások jelen vannak, de nem láthatóak. Az ázsiai elefántnak két félgömbalakú dudor van homlokán.

Jól láthatóak a dudorok a homlokán

Az ázsiai elefántokat évszázadokkal ezelőtt szelídítették meg, és nagyon sok ünnepség rendszeres résztvevői. A hím átlagos magassága körülbelül 3 m, míg a nőstényeké 2,5 m. A valaha feljegyzett legnagyobb, 3,65 méteres elefánt csont váza a Calcuttai Múzeumban található. Állítólag a környező Rajamahal dombokon élt, 1850-1860 között. Az ázsiai elefántcsordák meghatározott útvonalat követnek szezonális vándorlásaik során száraz és nedves övezetek között. Az alfa hím, vagy a legidősebb hím feladata, hogy emlékezzen a vándorló útvonalra.

A bébi elefánt sem bánja, ha ráülnek.

Az ázsiai elefánt vadon átlagosan 60 évet él, fogságban akár 80 évet is élhet. Ultrahangokkal kommunikálnak egymással. Naponta 150-200 kg élelmet fogyaszt el. Alapvető ásványokért a földet is kaparják. A nőstények matriarchális, anyajogi társadalomban élnek, ahol a legidősebb a csoportvezető. A nőstények nemi érettségüket 9-15 évesen érik el, a vemhesség időtartama 22 hónap is lehet. A borjú súlya születésekor körülbelül 300 kg, 3 éves koráig szopik.

A bikák párzási időszakban rendkívül agresszívek, és megküzdenek a tehenekért. Tizenöt évesen érik el nemi érettségüket, és ezután minden évben átesnek egy muszt (musth) nevezetű perióduson, mikor a tesztoszteron szintjük nagyon magas. Szabadban általában félénkek, de előfordult már, hogy járókelőkre támadtak. A borjúkkal lévő tehenek is agresszívek és veszélyesek. A muszt periódus alatt, a bikák még saját fajtájukra is veszélyesek lehetnek. Ázsiában az elefántokat az erre a célra létrehozott elefánt táborokban szelídítik. Arra tanítják, hogy farönköket, és más nehéz tárgyakat szállítsanak a dzsungel terepén. Turizmusban is használják őket, mint mozgó vadászállásokat.

Párzás idején a hímek agresszívabbak

Az ázsiai elefántnak négy alfaját különböztetik meg: indiai elefánt, szumátrai elefánt, Sri lankai és borneói elefánt.

Az indiai elefánt a Himalája lábainál, észak-nyugat és dél-Indiában él. Tájföldön, Kínában, Burmában, Malaysiában és Kambodzsában szintén feltűnik. A legtöbb bika agyarral rendelkezik, koponyájuk nagyobb, homlokuk és agyaruk felső részén a bőr színtelen. A szumátrai elefánt marmagassága nem magasabb 2,6 méternél, éppen ezért törpeelefántnak is nevezik. Az észak-Borneóban élő alfajnak nagyobb fülei és hosszabb farka van. Agyaruk egyenesebb, mint a többi fajnak. A kínai elefánt, vagy a rózsaszín agyarú elefánt populációja időszámításunk előtt a 14-ik évszázadra vezethető vissza, de mára már kihalt. Az ázsiai elefánt egyik legnagyobb alfaja a szíriai elefánt volt, mely időszámításunk előtt 100-ban halt ki. A ma élő indiai elefánt elődei voltak a legjobb háborús elefántok, a karthágói hadsereg által használt észak-afrikai rokonaiknál kiválóbbnak bizonyultak.