A belevaló kiscsaj szája felszakadt a bunyóban: folytatódnak a degus történetek

Régen nem jelentkeztem degus történetekkel... Ennek oka, elsősorban az, hogy ez az év nem volt túlzottan szerencsés a degukat illetően. Az ok maga Mazsola volt, aki 2006 augusztusában egy miniatűr deguként érkezett hozzánk, megpróbálni sikerül-e Fülöpöt pótolnia. Azt első körben is tudtam, hogy nem fog menni, hiszen Fülöp olyan degu lány volt, aki – és itt nem véletlenül írom, hogy aki – nem pótolható. Mazsi tavaly júliusban maradt egyedül, amikor Csipi, Fülöpkém húga a kezeim között ment el örökre. Akkor Fifi egy életvidám, rendkívül eleven belevaló kiscsaj lett a párja.

Semmi baj nem volt egészen ez év januárjáig, amikor egy ivarzás alkalmával borzalmasan összeverekedtek. Külön kellett raknom őket, majd újra összekerültek és egy hónap múlva megismétlődött ugyanaz. Ekkor a 8 hónapos Fifinek felszakadt a szája, irány az állatorvos (emlékeznek? Fifi rohant be a kabátom ujjába az orvosnál). Diagnózis: össze kell varrni, altatásban. És ekkor kezdődtek a problémák. Azt mondták az állatorvosnál, ott kell hagyni és hívnak, amikor mehetek érte, de felhívták a figyelmemet, hogy gázzal altatják, aminek ekkorka állatnál nagy a kockázata.

Este 7-kor kaptam a borzalmas hírt, nem tudták felébreszteni az altatásból. Leírhatatlan volt az érzés. Fifikém alig múlt 8 hónapos, szinte meg sem szoktuk egymást máris új degucska után kellett néznem. Ekkor még azt hittem Fifi volt az összeférhetetlen, ám Törpill a kislány jött, degu társnak, s a nagy idill 3 hónapig tartott. Ekkor véres verekedés egy újabb ivarzásnál, ami megismétlődött egy hónap múlva. Komoly döntést kellett hoznom, a saját és a deguk érdekében. Az egyiknek új gazdi kell! A döntés Mazsola mellett született meg, aki most egy állatkereskedésben él egy degu fiúval, békében. Törpill, aki ma már Mirtill névre hallgat négy hónapja Cseppkével él együtt és, hogy el ne kiabáljam boldogan, hatalmas ketrecükben, ami egy lakosztálynak is beillik.

Többször írtam a korábbi történetekben, hogy mennyire más-más minden egyes degu. A mostani két kislány is teljesen eltér az elődöktől és egymáshoz képest is mások. Cseppke elképesztő, amikor hazahoztam betettem Mirtill mellé, aki azonnal körülrajongta, de a kisasszony bebújt az alsó polcra és mintegy 2 óra múlva ugyanott gubbasztott. Megpróbáltam megfogni és a kajás tálhoz tenni, de nem hagyta. Kicseleztem Őt, betettem egy WC papír gurigát, amibe azonnal berohant és így feltehettem egy szinttel magasabbra. Ettől felélénkült és elkezdett enni, inni, ismerkedni az új környezettel.

Meglepő volt, hogy a többi degut rögtön kézbe lehetett venni, Cseppkét azóta sem. Ha kinyitom, az ajtót odajön, rálép a kezemre, el is veszi belőle a csemegét, de azonnal elspurizik, és tisztes távolból figyel. Nem tudom megváltozik-e ez, vagy el kell fogadnom, hogy Cseppke ilyen degu.
Amiben viszont minden degu egyforma, az a mókuskerekezés. Alapvetően nappali állatok a deguk, de éjjel is van jövés-menés, ezért ha a gazdi aludni akar, minden zajkeltésre alkalmas eszközt, tárgyat kipakol, így a kereket is, amit egésznap képesek hajtani.

Amíg pici egy degu nem szabad betenni, mert bemegy a másik mellé és nagyot repül belőle, hisz nem képes még felvenni a nagyobbal a ritmust. De amint nagyobbacska lesz, megy a sport egész nap. Néha ki kell venni és akkor azonnal elterülnek a zsákban és alszanak, mint akiket kiütöttek. Mikor e sorokat írom éppen ez utóbbi pillanat jött el, szunyókálnak egymás mellett.
Bízom benne, hogy egy jó darabig nem lesz gond és újabb történetek következnek a degucskáim életéről.