-
fogászati szakasszisztens
-
Óvodai kertész
-
Dolgozz szállodai programszervezőként napsütötte nyaralóhelyeken
-
Csemegés , hús pultos eladó , hentes
-
sofőr
-
Kertigép Értékesítő
-
VILLAMOSIPARI TECHNIKUS - IPARI VILLANYSZERELŐ – VEZÉRLÉS TECHNIKUS
-
Porfestő
2024. 04. 22
-
German speaking Dispatcher / Service Coordinator @ ZaWin (Martin Engineering AG)
2024. 04. 26
-
Targoncavezető I Herceghalom
2024. 04. 26
-
Pénzforgalmi Munkatárs | Gödöllő
2024. 04. 26
-
Pénzforgalmi Munkatárs | 1066 Budapest, Oktogon Tér 3.
2024. 04. 26
-
Lakáshitel Értékesítési Tanácsadó | 1152 Budapest, Szentmihályi Út 131. (Pólus Center)
2024. 04. 26
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
bécsi Molekuláris Patológiai Intézet kutatói megdöntötték azt a korábbi állítást, hogy a madarak bravúrja csőrük vasban gazdag idegsejtjeinek köszönhető, melyek érzékenyek a Föld mágneses terére.
"Valóban kiábrándító volt. Csak még rejtélyesebb lett, hogy miként érzékelik a mágneses mezőt az állatok" - idézte fel David Keays molekuláris biológus.
3D-s szkennerrel is vizsgálták a galambokat
Keays kutatócsoportja 3D-s szkennert használt arra, hogy a 250 ezer szeletre vágott galambcsőrből készült metszetekben lévő sejteket azonosítsa.
Úgy találták, hogy a galambok navigálási képességéért valójában a makrofágok feleltek. Ezek olyan fehérvérsejtek, melyek a fertőzésektől védik a madarakat, és nincs kapcsolatuk az aggyal.
"Nem ingerelhető sejtek és nem hoznak létre elektromos jeleket, melyeket a neuronok érzékelhetnének, így befolyással lehetnének a galamb viselkedésére" - magyarázta a kutató. Ezek a sejtek ráadásul nem csupán a madár csőrében találhatók meg, hanem egész testében.
Günter Fleissner, a Frankfurti Egyetem kutatója azonban úgy véli, az osztrák csapat nem volt eléggé alapos.
"Valóban nehéz feladat megtalálni a vastartalmú dendriteket, ezért nem meglepő, hogy elnézték őket ezek a szerzők" - vélekedett a korábbi, 2000-ben közzétett dolgozatot jegyző kutatók egyikeként Fleissner.
Galambok |
Keays szerint a magnetoreceptorok megtalálása valóban nagyon nehéz volt, mivel igen kicsik, mindössze 20-40 nanométeresek és bárhol megtalálhatók a galamb testében.
"Egy magnetoreceptor megtalálása nem olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban, hanem olyan, mintha tűt keresnénk egy tűkazalban" - jelezte a feladat összetettségét Keays.
A kutatók úgy vélik, ha sikerülne megismernünk a folyamatot, ahogyan a természet érzékeli a mágneses mezőt, akkor ezt az információt arra is használhatnánk, hogy mesterséges magnetoreceptorokat hozzunk létre. Ezeket betegségek gyógyítására is használhatnánk - tette hozzá Keays.
Az osztrák kutatók tanulmánya a Nature tudományos magazin legfrissebb számában jelent meg.
(MTI)