Amikor a sün sika-sikál...

Fejüket vakaró, hosszasan mélázó vásárlók kis csoportja gyülemlett fel a dörzsi-szivacsokat tároló polcok előtt a szupermarketben...  Nos, ez az a kép, amit nagy valószínűséggel szinte soha nem fogunk látni magunk előtt, ha egyszer a takarítószeres részleghez tévedünk a boltban keringve. Ezúttal egy sünivel próbálják fokozni a szivacsvásárlás okozta izgalmakat.

Ha a vásárlás jut az eszembe, kevés sokkal unalmasabb terméket tudok elképzelni, mint a súrolószivacs. Elképzelhető, hogy férfiemberként eleve kisebb jelentőséget tulajdonítok a vásárlási procedúrának, de gyanítom, jó eséllyel a hölgyeket sem hozza heveny izgalmi állapotba a fent említett termék beszerzése.

Legalább valami jó kis mosóporból kellene választani, ahol eltűnődhetnék, hogy a színes kis gömböcskék melyiknél hatolnak be mélyebben a textilszálakba, amit kedves gyermekünk a lekváros-kenyér-kakaóscsiga-fűfolt összetételű ellenálhatatlan kombóval próbált meg átjuttatni az örök ruha-vadászmezőkre. De itt sajnos nincs szó másról, mint egy egyszerű súrolószivacsról, amit nagyjából két másodperces hezitálás után szokott behajítani az ember a kosarába.

_{(A videó lejátszásához a telefonmodemnél gyorsabb internetkapcsolat és friss flash-lejátszó szükséges. Kapcsolja be a hangszórókat, vigye a kurzort a tv-képernyő fölé és kattintson a bal alsó sarokban megjelenő lejátszás-gombra!)}

 

Még ha azzal is fenyegetne valaki, hogy a Gyalog-Galoppból már jól ismert vérengző nyulacskát szabadítja rám, akkor sem tudnék egyetlen súrolószivacs márkát sem megnevezni, de ezzel valószínűleg nem én vagyok így egyedül. (A kép (természetesen) csak illusztráció :))

Fenti okból kifolyólag is legalább olyan nehéz helyzetben vagyunk, mintha fugázóanyagot vagy hasonlóan álmosító dolgot kellene hirdetnünk. Erre egyszerűen zseniális magyar példa volt a sokak számára már valószínűleg jól ismert Bubu kaméleon.

Túl nagy örömre valószínűleg nem adna okot, ha azt látnánk a tévében, hogy leánykori nevén Frau Hoffmeyer (feliratozva már Xné Y 43 éves átlag magyar háziasszony) a high-tech cuccokkal telezsúfolt, krómozott gránitcsempés csilli-villi konyhájában suvickolva próbálná nekünk elmagyarázni, hogy bizony-bizony, ez a termék (ellentétben persze a többivel) úgy eltünteti az odaszáradt ételmaradékot a felületekről, hogy még Gil Grissom és a többi helyszínelő is bajban lenne, ha egyetlen árva kis DNS-mintát akarna begyűjteni alapos takarításunk után.

Szerencsére ezt a készítők is máshogy gondolták, ezért főszerepet kaphatott a süni, aki a mesekönyvekben leginkább almát, körtét és egyéb finomságokat szokott cipelni a hátán, amire a valóságban persze nem sok esély van. Mint ahogy arra sincs, hogy közelebbi kontaktusba kerüljön ezzel a remek kis konyhai segédeszközzel. Viszont ami oly gyakran szolgáltat alapanyagot vicces rajzocskákhoz a képregényalkotók számára is, itt is teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat. Nevezetesen, a sünfiúk és sünlányok románcára, ami a tüskéknek köszönhetően sok emberben vicces asszociációkat idéz elő. Erre épül a mostani filmecske is, ami a dögunalmas súrolószivacs ellenére mégis humoros tudott lenni a reklám-rengetegben.

Paul Anka "Put your head on my shoulders" című dalának zenei aláfestésével megtudhatjuk:
Ha sikálni szeretnél, ennél jobbat nem találsz!