- -

Vörös neonhal: optikai tuning az akvárimodba

5
Vörös neonhal: optikai tuning az akvárimodba
Ajánlatos a vizet tőzegen szűrni vagy tőzegkivonatot önteni bele, hogy a neonhalak jól érezzék magukat. A legjobban csapatban mutatnak.

A vörös neonhal (Cheirodon axelrodi) egy csodálatosan szép halacska, amelyet 1956-ban találtak a Rio Negro felső folyásának vidékénél.

vörös neonhal

 

A kifejlett halacskák valamivel nagyobbak a neonhalnál, A hátrész olajzöld, mely alatt széles, ragyogó neoncsík húzódik, a száltól a kopoltyúfedőkön keresztül a faroktőig. A nőstények testalkata valamivel zömökebb, hasvonaluk kerek, míg a hímek lényegesen karcsúbbak.

A vörös neonhal és rokonai jellegzetes irizáló színezete fizikai szín, melyet a bőralja iridocitáiban (irizáló színsejtjeiben) termelődő guaninkristályokról visszavert fény okoz. A kék szín árnyalata a megfigyelés szögétől függ, az aljzat felől sötétebb, indigószerű, felülről nézve sokkal zöldesebb kéknek tűnik.


Életmódja


Származási helyéből következik, hogy kedveli az igen lágy, savas tartományba eső kémhatású 25-26 fok közötti vizet. Mivel anyagcseréje közben relatíve keveset ürít, emellett jól tolerálja a melegebb 28-30 fokos víz hőmérsékletet, gyakran felbukkanó "lakó" diszkoszos medencékben is. Bár a neonhalhoz képest magasabb igényeket támaszt gondozójával szemben, egy 80-100 liter körüli, dúsan növényesített tőzeges vizű medencében már tartható egy kisebb csapat belőle (10-12 egyed). Mivel valódi rajhal, biztonságérzete és egészsége érdekében 6 vagy több egyedet tartsunk együtt. Közeli rokonaikkal, a neonhalakkal is egy rajban úsznak, tehát ha a két fajból összesen legalább hat példányunk van, az is elegendő. Az erősebb vízáramlás elősegíti a rajviselkedést. Minél több egyed van az akváriumban (természetesen figyelembe véve a térfogat és a szűrés hatékonysága által állított korlátokat), annál jobb, és a nagyobb rajok sokkal szebben is mutatnak.

 

Táplálkozása



Sokféle eleséget elfogadnak, de a tenyésztéshez szükséges kondicionálásnál élő eleséget (például Cyclops, tubifex) ajánlott adni nekik.

Táplálékuk kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy kis száj-torok mérettel rendelkeznek. Szívesen fogyasztják az apró alsóbb rendű rákokat (daphnia, cyclops), a tubifex-et, muslincát, fagyasztott artemiat, kisebb szúnyog lárvákat, de alkalmanként -heti 1-2 alkalommal- a jó minőségű műeleséget sem vetik meg (Sera, Tetra, Ocean Nutrion, JBL).

Kisméretű halak lévén túl sok táplálékot nem képesek egyszerre megemészteni (az elfogyasztott táplálék nagy része ilyenkor emésztetlenül távozik a bélcsatornából, a "bent rekedt" pangó maradékok a bélostorosok elszaporodásához vezethetnek), ezért jobb, ha naponta 2 alkalommal etetjük őket kisebb mennyiségű élelemmel (heti 1 koplaló nap mindenféleképpen szükséges).

Viselkedésük alapján a "légynek sem árt" kategóriába sorolhatók. Nyugodt szívvel tudom őket ajánlani kis testű pontylazacoktörpesügérek mellé társas - biotóp - akváriumba.

 

voros_neonhal


Szaporodás


Élőhelyükön, az esőerdő lombja által teljesen leárnyékolt folyókban folyásiránnyal szemben úsznak. Ezeket a területeket gyakorlatilag nem éri napsütés. Itt a halak nagy csoportokban ívnak.

Az akváriumban egyetlen párt is kondicionálhatunk az ívatásra, de a tenyészakvárium vízkémiáján kívül (mely az eredeti élőhelyével kell, hogy egyezzen) az erős árnyékolás is fontos. Ha a halak készen állnak a párzásra, a hím, mely a két hal közül a karcsúbb, a nőstényt a finomlevelű növények közé hajtja. Ez utóbbi teltebb hasa ekkor már egyértelműen kell, hogy jelezze az érett ikrák jelenlétét az ivarutakban. Ha a nőstény készen áll, hagyja, hogy a hím mellette ússzon, és együtt kiengedik az ikrákat és a tejet.

A vízkémiai paramétereken kívül a szaporodást a frissen lerakott és megtermékenyített ikrák fényérzékenysége is megnehezíti. Ha fény éri őket, elpusztulnak. Tehát ívás után a halakat el kell távolítani, és a medencét elsötétíteni, így biztosítva az ikráknak a fejlődéshez szükséges környezetet.

Ha a peték megtermékenyültek, és sötét környezetben fejlődnek, az ivadékok körülbelül három nap múlva kelnek ki 28 °C-on. A szabadon úszó kis halak még legalább 7 napig fényérzékenyek, ezután fokozatosan hozzá kell őket szoktatni az erősebb megvilágításhoz. Ez idő alatt körülbelül 4 mm-esek, és infuzóriummal vagy folyékony ivadéktáppal etethetők. 7-14 napos korukban áttérhetünk a naupliusra és az összezúzott vízibolhára. A növekedés visszafogott ütemben folytatódik, a halak csupán 8-12 hetes korukra fejlesztik ki felnőttkori színezetüket.

Szerző >>

értékelés