Az akváriumi díszhalak uszonyrothadása

Felismerése

A kezetleges uszonyrothadás első jelei a hal uszonyain megjelenő vörös csíkok. Amint a fertőzés megtámadja a hal szervezetét, az uszonyhártya lebomlik és ezáltal az uszony széle láthatóan szakadozottá , rongyossá válik. A súlyos uszonyrothadást okozó fertőzések az uszony teljes leépüléséhez vezethetnek. A fertőzés további tünetei a hal testén található fekélyek és elváltozások, a hasi duzzanatok (ödéma) és végül az elhullás.

Az uszonyrothadás gyakran gombás fertőzésekkel és kisebb mértékben a Flavobakterium columnare bakteriális fertőzésekkel összefüggésben jelentkezik, ezutóbbit az akvaristák "szájpenészként" ismerik.

Az uszonyrothadás nem kellemes látvány

Kórtana

Az uszonyrothadást opportunista baktériumok váltják ki, különösen az aeromonas hydrophila és az aeromonas liquefaciens. A pseudomonas baktériumfajok és a különböző mycobaktériumok szintén elősegíthetik.

Kiváltó okai

Az uszonyrothadást okozó baktériumok minden akváriumban jelen vannak, de általában nem okoznak semmilyen kárt. Csak akkor fejlődik ki a fertőzés, ha a halak nyugtalanok vagy sérültek.

Messzemenően a betegség leggyakoribb kiváltó oka a rossz vízminőség. Az ammónia és a nitrit károsítja a bőrt és az uszonyokat, vérzést okoz. Az opportunista baktériumok rátelepednek az elhalt, fehérjében gazdag szövetre és táplálkozásba és szaporodásba kezdenek.

Rendszerint a halak immunrendszere megakadályozza a baktériumok szervezetbe való bejutását, de ha a halak nyugtalanok a rossz vízminőség miatt, az immunrendszerük legyengül, és a baktériumok könnyebben elterjednek. Ha elkezdenek szaporodni, egyre több szövet elhal és a helyzet egyre rosszabb lesz. Ha egyszer a baktériumok bekerülnek a véráramba, akkor bejárhatják az egész szervezetet és végül a belső szervekben köthetnek ki. Ezen a ponton a gyógyulásra már rendkívül kicsi az esély, és a halak rendszerint elhullanak.

A halak immunrendszere nagyon jó

Amikor a hal bőre megsérül, vagy az uszonyai elszakadnak, nő az esély az uszonyrothadásra is.  Ezeket a tüneteket a halak közötti verekedés és az uszony csipdesés válthatja ki.  A fenéklakó halak, akkor érzékenyek a fertőzésekre, ha durva felületű akváriumban élnek. Általában a tüskés angolnáknál jelentkezik, ha kavicsos (nem homokos) akváriumban tartják.

Az is gond lehet, ha az akvarista ügyetlenül kezeli a halakat. Ha az aranyhal megfázik,  az uszonya lebénul ,és innen az uszonyrothadás már csak egy lépés.

Bármi is legyen az, ami legyengíti a halakat -  a túlzsúfoltság, a helytelen etetést - az immunrendszer veszélybe kerül , hogy az lehetővé teszi az uszonyrothadás kialakulását.

Antibiotikumos kezelés

Főleg az Egyesült Államokra jellemző, hogy az uszonyrothadást gyakran olyan pult alatti antibiotikumokkal kezelik, mint például eritromicinnel és minociklinnel. A trimetoprimot és a sulfadimidine-t szintén lehet alkalmazni. A világ többi részén az antibiotikumok ellenőrzés alatt vannak tartva, és csak állatorvos írhatja fel őket.

Már megint antibiotikumos kúrán vagyok

Mivel az uszonyrothadást különféle baktériumok válthatják ki, az antibiotikumok nem valószínű, hogy mindegyikkel szemben elég hatékonyak, éppen ezért néhány uszonyrothadás elleni gyógyszer, antibiotikum keverékekből tevődik össze.

Az antibiotikumokkal szembeni alternatívák

A sajátos antibakteriális gyógyszerek, amelyek az uszonyrothadás kezelésére alkalmasak, igen hatékonyak és széles körben elérhetőek. Ezek általában szerves festékeket tartalmaznak, amelyek elpusztítják a kórokozó baktériumokat, de nem szűrik ki azokat. Ezek azonban mérgező hatást válthatnak ki a az olyan érzékeny halakkal szemben, mint például a cápák, fűrészes ráják és a csőrösszájú halfélékkel szemben, éppen ezért nagyon óvatosan kell alkalmazni.

A teafaolaj és a só

Gyakran a teafaolaj alapú gyógyszereket ajánlják az uszonyrothadás kezelésére. De ezek csak néhány esetben hatásosak, nem mindig megbízhatóak és inkább a betegség megelőzésére, mintsem a gyógyítására alkalmazzák. Akkor kellene használni, amikor úgy tűnik, hogy a halak megsérültek. Ha a hal mégis megfertőződik, a teafaolajat ki kell egészíteni a megfelelő antibiotikus vagy antibakteriális gyógyszerekkel.

Te, a nátrium-klorid az micsoda?

A só (nátrium-klorid) is hasznos lehet a megelőzésben, só-toleráns édesvízi halak kezelésére alkalmazzák, mint például az elevenszülők esetében, amelyeknél 10 liter vízhez egy kanál bőven elegendő..

Megelőzés

Az uszonyrothadás egyike a legegyszerűbben megelőzhető betegségeknek, mert az akvaristáknak nem kell mást tenniük, mint jó minőségű vizet biztosítani a halaknak és ügyelni arra, hogy azok ne karmolják, harapják, sem más módon ne okozzanak sérülést egymásnak.

Ha egy mód van rá, az akváriumot sterilizálni kell, még mielőtt a halakat beleengedjük.

Ha ez nem lehetséges, az akvaristának rendszeresen kell cserélnie a vizet, hogy az ammónia és a nitrit szintje alacsonyan maradjon. Az első hetekben, minden második nap 25-50 százalékos vízcserére van szükség, legalábbis addig, amíg az ammónia szint eléri a nullát, a nitrit koncentrációja pedig 2 mg / 4 l alatt marad.

A legjobb orvosság a megelőzés

A sérülések elkerülése érdekében, az akvaristának gondoskodnia kell arról, hogy a halak ne verekedjenek egymással és ne csipkedjék egymás úszóit. Ha a bölcsőszájú halakkal és a korallsügérekkel zsúfoljod túl az akváriumot, előbb, vagy utóbb harcra fog kerölni a sor, és az így megsérült úszók és kopoltyúk gyorsan teret adhatnak a fertőzésnek.

Több úgynevezett "közösségi halat" megrögzött uszony-csipkedőként tartanak számon, beleértve a tigris márnát, a serpalazac tetrát és a fekete özvegy tetrát. A vitorláshal és a synodontis harcsa, akkor válik agresszívvá, amikor olyan különösen sebezhető halakkal tartják együtt, mint mondjuk a szivárványos guppi vagy a sziámi harcoshal. A sósvizű akváriumokban általában , gömbhalak a legveszélyesebb jószágok.