1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Lisztérzékeny kutyáról még nem hallottam, de ha ez a problémája lenne, akkor sem hányás lenne a következménye. Ha mindig kihányja, akkor nem kell többször kenyeret adni neki, hisz a tápok, amiket adnak a kutyusnak, teljes értékűek. Ez azt jelenti, hogy minden szükséges dolgot tartalmaznak, amire a kutyának szüksége van és nem szükséges azt egyebekkel kiegészíteni. Hányás egyébként gyakori jelenség kiskutyáknál, sokszor a hirtelen nagy mennyiségben bezabált kaja okozza. Ha nem jár levertséggel, hasmenéssel, étvágytalansággal, akkor normálisnak is tekinthető (többnyire :)). Az adagolással kapcsolatban mindig el kell olvasni a kutya korának megfelelő táp zacskóján, hogy adott testtömegű állatnak mennyi a napi tápadagja és pontosan ezt a mennyiséget kell több részletben adagolni neki a nap folyamán.
A kalitka alját úgy a legkönnyebb tisztán tartani, ha aljzata fiókos. Ebbe időnként cserélve, szitált folyami homokot tegyünk, ne újságpapírt vagy forgácsot. Nagyon népszerű a papagájtartók körében a zeovit, amely jó felszívó és szagtalanító képességgel rendelkezik és nyomelemeket is tartalmaz.
Nem szokott különösebb gondot jelenteni a dolog. Ha egy cica nem szoptat, akkor hamar elapad a teje és ezel nincs is különösebb tennivaló. Ha mégis túlzottan duzzadtak lennének az emlői és bágyadt vagy étvágytalan lenne az állat, akkor állatorvoshoz kell fordulni.
Általában ennyi idős korban még nem igazán állapítható meg egyértelműen az ifjú teknősök neme. Két-három évre van ahhoz szükség, hogy a különbségeket könnyen észrevehessük. Ekkor már észrevehető a hím és a nőstény közötti méretbeli eltérés, illetve a hímek valamennyivel hosszabb elülső lábán elhelyezkedő karom.
Ha huzamosabb ideje "tetteti" a dolgot és levegőt sem vesz, akkor attól tartok, hogy tényleg halott.