1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Vajon mióta tart ez az állapot és minden evés után hány? Mindenképpen állatorvoshoz kelllene vinni a kutyát, hiszen a tartós, minden evés után jelentkező hányás nagyon komoly betegség tünete is lehet.
Nem akadálya a szoros barátság a pároztatásnak, és a természetes párzást általában ők önállóan megoldják.
Ezek a férgek valószínűleg az élő eleséggel vagy valamilyen berendezési tárgyal lett behurcolva. A halakra valószínűleg nem veszélyesek. Érdemes megpróbálni a "Sera baktopur direct" nevezetű készítményt, amely esetleg megoldást nyújthat.
Mindkettő a kisméretű óriáskígyók közé tartozik, a kifejlett zöld fapiton kb. 180 cm, a kifejlett szivárványos boa kb. 120-160 cm hosszú. A zöld fapiton magas terráriumot igényel egy függőlegesen behelyezett több ágú fával (fánlakó életmódja miatt), a szivárványos boa inkább talajlakó, így számára a nem túl magas, inkább hosszabb terrárium felel meg. Kis testhosszuk miatt nem nagy a helyigényük. Ezek a kistermetű óriáskígyók nyugodt természetük miatt alkalmasak arra, hogy egy kamasz gyermek gondozza őket, természetesen hozzáértő szülő felügyelete mellett. Én inkább a szivárványos boát ajánlanám kezdésként, rövidebb testhossza és könnyebb tartása miatt. A terráriumban tartott kígyók egyáltalán nem igénylik, hogy élőhelyükről kivegyék és dédelgessék őket, sőt ha ez gyakori, akkor a folyamatos stressz a kígyó egészségét is veszélyezteti!
A halakból valószínűleg ürülék távozott, tehát aggodalomra semmi ok.