1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Jó lenne kicsit többet tudni az esetről ahhoz, hogy bármiféle véleményt lehessen kialakítani. Pl. ilyeneket: volt-e röntgen vizsgálat, volt-e labor vizsgálat az ízületi váladékból, volt-e vérvizsgálat (Lyme-kórra irányuló vizsgálattal kiegészítve), ha voltak, ezek milyen eredményre vezettek? Milyen típusú gyógyszereket és mennyi ideig kapott az állat? Sajnos ez az az eset, amikor a kérdésére egyelőre csak kérdésekkel tudok válaszolni. Amit javasolni tudok: keressenek fel egy ortopédiai szakrendelést.
Az ékszerteknős sajnos elég agresszív fajnak számít. Vonatkozik ez az egymással és a más fajokkal szembeni viselkedésre is. A harapdálás hátterében azonban nem mindig aggresszió áll; sokszor eleségnek tekintik az ember kezét vagy a másik társ végtagjait. Amennyiben nem jönnek ki egymással úgy a különzárás az egyetlen megoldás. Ha ilyen harapós, akkor kisgyereket nem szabad együtt hagyni velük felügyelet nélkül.
Ezt így sajnos nem lehet megmondani, mindenképpen meg kellene mutatni állatorvosnak.
A tartási körülmények és a fehéredés jellege nélkül még tippelni sem nagyon lehet - emellett egy kép is segíthetne. Több információra lenne szükség ahhoz, hogy közelebb kerülhessünk a megoldáshoz.
Könnyen lehet, hogy megevett néhány meggymagot, ez azonban nem feltétlenül jelent problémát (nem elhanyagolható szempont, hogy mekkora a teknős). Mindenképpen állatorvosi vizsgálat szükséges a probléma tisztázása érdekében. Ennek hiányában nem lehet megmondani, hogy mitől étvágytalan a teknős és hogyan lehet ezen segíteni.