1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Hullámos papagájok ritkán okoznak egymásnak komoly sérülést, ezért az összeengedést követően lesz elég ideje megfigyelni a madarak miként reagálnak egymás jelenlétére. A fiatal hím kalitjába kellene a tojót behelyezni, így kisebb torzsalkodás várható a revir védelme miatt. Amennyiben még mindig veszekednének a madarak, akkor tudomásul kell venni, hogy nem szimpatizálnak egymással, így nem tarthatók együtt.
Madárkertünkben egy északi és nyugati oldalról (uralkodó szélirány), valamint felülről fedett, kb. 3 m3-es kisvolierben tartunk kacagógerléket. Itt az elmúlt évek viszonylag enyhe teleit károsodás nélkül, jól viselték. Kis ketrecben, mozgáslehetőség, védőodú nélkül nem javasolt a szabadban való teleltetésük
Azt, hogy egy fajtatisztának mondott (eladott) kutya valóban annak a fajtának az egyede-e, amelynek mondják, csak nagyon nehezen dönthető el, és ehhez komoly fajtaismeret és szakértelem szükséges. Erre leginkább csak az adott fajta küllembírói képesek. Ha mindenképpen tudni akarja, hogy a kutyája tényleg bishon bolognese-e, nem tud más tenni, mint megkeres egy ilyen fajtákat bíráló szakembert (abban, hogy ilyet találjon, a MEOE-nál bizonyára segítenek majd önnek). A küldött képek alapján a személyes véleményem azonban az, hogy ez a kutya "simán" lehet bichon bolognese. Legfeljebb nem a fajtájának a legszebb, legsikerültebb példánya. Azt azonban nem árt tudni, hogy minden fajta esetében születnek olyan kölykök is, amelyek ún. mínusz variánsok, és nagyon messze vannak kinézetre az ideálisnak tartott díjnyertesektől. Ettől azonban még ugyanúgy lehet szeretni őket! Mert mit fog Ön tenni, ha kiderül, hogy a kutyája mégsem az, aminek mondták? Visszaadja? Kidobja? Ugye, ez meg sem fordult a fejében!
Ha szobamacska, tehát keveset mozog, vagy amúgyis lustább, akkor marad a táplálék mennyiségének és minőségének a megváltoztatása. Azaz csökkenteni a mennyiségét, kisebb energia és zsírtartalmú tápot kellene adni neki. Erre léteznek speciális diétás tápok is. Ivartalanított állatoknál ez egyébként gyakori probléma.
Valószínű telelés céljából választotta a gyík a pincét, ahol biztonságban és nyugalomban átvészelheti a telet. Feltehetőleg megfogni is azért sikerült, mert már le volt lassulva. Fontos tudni, hogy Magyarországon minden hazai kétéltű és hüllő védett. Fogságban tartani nem szabad. Nem tudom milyen a hőmérséklet a pincében, de a legjobb lenne visszatenni a gyíkot oda, ahol találta (valamint tavasszal figyelni, hogy ki tud-e jutni a szabadba). Tartásuk nem minden esetben egyszerű, főleg ha nincs tapasztalata hüllők tartásával kapcsolatban. Megfelelő terráriumban (24-26C, búvóhely, ivóvíz, UV fény, ágak ) különféle élő, apró ízeltlábuakat fogyasztanak (pl. szöcskék, tücskök, bogarak, legyek, lárvák, lisztkukac, stb.) Fontos odafigyelni, hogy megfelelő vitamin- és ásványianyagkiegészítést is kapjon az eleséggel.