1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Nagyon kis esély van arra, hogy az Ön által leírt tünetnek kizárólagosan pszichikai oka legyen. A további anamézishez mindenképpen szükség van, hogy külsőleg megfigylhető legyen a tünet helye. Tehát ha tetszik a kutyusnak, ha nem, másik ember segítségével, estleg szájbekötő vagy szájkosár alkalmazása mellett, meg kell vizsgálni azt a helyet ahol feltehetően a kutyának vizskető vagy kellemetlen érzése van.
A parvovírusról soha nem volt szó abban a körben, ami az embereket is érinthetné. Nem zoonózis, embert nem fertőz. A kutyák betegsége. Parvovírusos bélgyulladás A betegséget egy kisméretű, igen ellenálló vírus okozza, amely valószínűleg az 1970-es évek végén alakult ki a macska hasonló vírusának átalakulásával. Több mint 10 évig, a vakcina kifejlesztéséig, nagyon sok kutya betegedett meg a vírustól. Szerencsére a védőoltás megállította a járványszerű terjedést és a vakcinát beadató gazdik azóta biztonságban tudhatják ebüket. A vírus természetesen nem tűnt el, továbbra is megfertőzheti azokat a kutyákat, amelyek nem lettek rendesen beoltva. Elsősorban a néhány hetes, pár hónapos kölyökkutyák a veszélyeztetettek. De vannak olyan kutyafajták is, amelyek különösen érzékenyek a parvóra, mint például a rottweiler vagy az uszkár. Ezek a fajták megfelelő védettség nélkül szinte biztos, hogy előbb-utóbb megfertőződnek a kórokozóval. A betegség elsősorban a vírustartalmú széklettel fertőz. A parvovírusos bélgyulladás legfontosabb tünetei: állandó hányás, hasmenés. A széklet bűzös, véres és szinte megállíthatatlan. Az állat nem eszik, nem iszik, kedvetlen, elesett, erős hasi fájdalmai vannak. A folyamatos folyadékveszteség miatt az állat kiszárad, sokkos állapotba kerül, és gyorsan elhullik. Gyógyulásra csak abban az esetben van esély, ha a gazdi gyorsan cselekszik és állatorvosi segítséget, intenzív ápolást kér, amely gyakran kórházi ápolást jelent.
A kutya tanítása következetesen és folyamatosan kell, hogy történjen, az alábbi cikkek nagyon sokat segíthetnek az okítás során:
Mivel fáj a lába, valószínű ez okozhatja, hogy nem a wc-jébe megy és az érintésre is fájdalommal reagál. Néhány hétig nyugalomra van szüksége, kerülnie kellene az intenzív mozgást (ugrás).
Elméletileg helyrejöhet, de mindenesetre nem túl jó jel. 1éves korára fog kialakulni a végleges harapása, addig mindenféleképp kétséges marad a fejlődés iránya.