1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
A rágcsálók alapvető tulajdonsága az, hogy a metszőfogaik folyamatosan nőnek, és ezért az állatnak azt állandó rágással kell koptatnia. Ehhez megfelelő takarmány és körülmények kellenek. Ha ez nincs meg, a fogak nőnek, de ilyenkor igyekeznek olyan irányba tenni ezt, amerre van hely a növekedésükre. Ezért a furcsa irány. Nem nagyon tehetnek mást, fel kell keresni olyan állatorvost, aki az átlagosnál jobban ért a rágcsálókhoz, és kellő tapasztalata van az ilyen problémák kezelésében. Ilyen rendelések persze nincsenek minden településén az országnak, de azért akad egy-kettő, ami egy kisebb kirándulás keretében elérhető és felkereshető.
Megértem a fájdalmát és a kétségeit is. Önmagában a lágyéksérv bármikor műthető, de ha heregyulladással társul, akkor a beteget valóban elő kell készíteni, antibiotikummal, fájdalomcsillapítóval a másnapi műtétre. Hogy éjszaka mi történt csak feltételezéseim lehetnek a teljes kórlefolyás és tünettan hiányában, lehet hogy sérv kizáródott, lehet hogy rejtett szívhiba is állt a háttérben és heveny szívhalál vitte el a kutyust. Mindenesetre ez a folyamat biztosan nem 1 nap altat alakult ki, lehet hogy a végstádiumba került állatorvoshoz a beteg. Ilyen estekben kizárólag a kórbonctani vizsgálat válaszol minden kérdésünkre.
A kutyának szeparációs félelme van, és nincsenek kielégítve a korának megfelelő szellemi és fizikai igényei. Ha nem tudják biztosítani a fajnak megfelelő tartási körülményeket, akkor nem kell kutyát tartani. A tünet nem fajtaspecifikus.
A ´70-es években készült bádogtálcás ketrecek többségét ellátták néhány "oldalsínnel", amibe oldalanként egy 10-15cm magasságú üveglapot helyeztek, így a maghéjjak és más hulladék nem került ki a kalitból. Valami hasonlót lehetne "eszkábálni" például plexi, vagy polycarbonát lapokból, melyek fúrhatók, így egyszerűen és viszonylag esztétikusan is a kalit oldalára erősíthetők.
Az ultrahangos kullancs- és bolhariasztók semmit nem érnek, bármilyen kontrollált kísérletben próbálták ki őket, elbuktak. Én mindig egy nyakörvet (6 havonta) és mellette spot-on cseppeket (havonta) javaslok. Termékneveket azt hiszem, itt nem írhatok sajnos, de tény, hogy vannak kevésbé hatásos és hatásosabb cseppek a piacon, de természetesen ezek csak megfigyelések, és az eredményességük is helyenként és kutyánként változnak, tehát érdemes kipróbálni 1-2 terméket, és amelyik működik, azt használni.