1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Nagyon sajnálom, ami történt! Minden altatással járó beavatkozásnak (nagy) kockázata van. Ez fokozottan érvényes a kis testtömegű rágcsálókra és madarakra, aminek oka a kis testméret és a fokozott sokk- és stresszérzékenység! Az is előfordulhat, hogy ébredezés közben a fellépő műtéti fájdalom miatt (ez szintén sokkos állapotot idézhet elő) pusztul el. A "rutinműtét" kifejezés magára a műtéti technikára érvényes, de az altatás kockázatával szinte mindig (minden állatnál) számolni kell, még a korszerű altatószerek mellett is.
Nagyon sajnálom, ami történt! Biztos, hogy hiányzik a malacnak a barátja, hiszen hosszú időt tölthettek együtt, megszokták és megszerették egymást. A tengerimalac is "szociálisan érzékeny" állat, szüksége van a társas kapcsolatokra (emberrel, állattal egyaránt). Azt javasolnám, hogy kis idő elteltével lehetne venni mellé egy társat, akivel lassan, fokozatosan kellene összeismertetni.
Nagyon sajnálom, ami történt. Minden állat esetében igaz, hogy új jövevényt fokozatosan célszerű szoktatni a korábban már meglévő társakhoz. A tengerimalac érzékeny, társas lény és biztos nem tesz jót neki, ha folyamatosan "veszekednie" kell valakivel és nem tud elmenekülni! Azt azonban, hogy pontosan mi okozhatta a malac halálát, így a távolból nem lehet megmondani.
A felpuffadás mindig nagyon veszélyes tengerimalacoknál és sajnos gyakran előfordul. Idejében kezdett kezelés segíthet rajta. Mivel ugyanazt a takarmányt kapja folyamatosan, nem lehet így a távolból megmondani, hogy pontosan mi okozhatta a problémát. A kezelő állatorvosa biztosan több és pontosabb információt tud nyújtani ez ügyben.
Látatlanban ezt nehéz megmondani. Javaslom, hogy mutassa meg az ellátó állatorvosnak. Ha továbbra sem javulna a malacka állapota, bejelentkezés után keressen fel a SanaVet rendelőben.