1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Mielőtt bármelyiküket is lecserélné, próbálkozzon azzal, hogy egy időre egymáshoz közel, de külön kalitkában helyezi el, majd egyre növekvő időtartamra, de felügyelettel, időnként össze-összeengedi őket.
Mindenképpen az életkornak megfelelően kell kiválasztani a tápot. Vegyesen érdemes a száraz és a nedves formákat adni. Az arány szinte mindegy, mert a beltartalmi értéke a fontos.
Ha egy állat vagy annak kölyke betegeskedik, akkor azonnal szakemberhez kell fordulni, pontosabban állatorvoshoz kell vinni, mert csak így enyhíthetünk a szenvedéseiken és így lehet esélyük a gyógyulásra-életben maradásra! A macska tüzelését elsősorban viselkedéséből lehet megállapítani: hangos, néha fájdalmasnak tűnő nyávogás, nyivákolás, földön-fetrengés, dörgölőzés, ami bepárzás után rögtön megszűnik.
A leírt tünetek alapján nem elsősorban antibiotikumokra lenne szükségük a teknőceinek. Hasonló tünetek leggyakrabban (pontosabban mindig!) Kalcium/D-vitamin anyagcserezavar/hiány miatt alakulnak ki és ezt injekciós készítményekkel lehet eredményesen kezelni, főleg ha időben szakemberhez kerül az állat. Ennek hiányában viszont szinte biztos pusztulásra van ítélve a teknőc.
Természetesen a legkönnyebben kézzel felnevelt papagájokat lehet megszelídíteni, illetve, ha elég fiatalon kerülnek hozzánk. A párban tartott madarak sokat foglalatoskodnak egymással és kevésbé igénylik az ember társaságát, közelségét, mintha egyedül lennének. Ezért hosszabb kicsit a kézhez szoktatás időszaka. Nem lehetetlen viszont! A lényeg a sok-sok türelem(!!), nyugalom és így szép lassan megszokják a gazda közelségét.