Észak-amerikai macskanyérc (Bassariscus astutus)

Az észak-amerikai macskanyérc angol megfelelője “ringtail cat” szószerint gyűrűsfarkú macskát jelent, elnevezését a farkán levő hét vagy nyolc gyűrűről kapta. Noha nem áll rokonságban a macskákkal.

mégis az emberek a macskanyércet gyakran cibetmacska (a végbélnyílásuk közelében levő átható illatú váladékot termelő mirigyei miatt) névvel illetik, ezenkívül még cacomistle-nek (azték Nahuatl nyelven annyit jelent, hogy félig macska vagy kaguár) is nevezik. A macskanyércek a mosómedvékkel és ormányos medvékkel együtt a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartoznak. A tudományos neve, Bassariscus astutus a bassus szóból (róka), az isc szóból (kis) és az astut szóból ( ravasz) tevődik össze.

Megjelenése

A macskanyérc egyedülálló farka segít az egyensúly megtartásban amint átjut pl a sziklafal keskeny kiugró részén vagy nyúlványokon, valamint bukfencet vetve irányt is változtathat. A hátsó lábait 180 fokban megforgathatja. Továbbá a macskanyérc képes keskeny járatokon is felmászni.
Az észak-amerikai macskanyérc teste tömör és kigömbölyödött, tetszetős pofája pedig mintegy megnyúlt. A nagy szemeit sötétbarna szőrszálak veszik körül, a nagy, enyhén kerekített szürkés barna füleinek széle fehér. A macskanyércek testhossza kb 61-81 cm között váltakozhat, a farok hossza pedig kb 30-43 cm. Testtömegük 850-1100 gramm.
A macskanyérc kommunikációjának módjai közül megemlítjük a vinnyogást, nyüszítést, sziszegést, morgást, dörmögést és üvöltést.

Előfordulása

Az észak-amerikai macskanyérc az Amerikai Egyesült Államok egész délnyugati részén Mexikóig, Nebraskában, Missouriben és Wyomingban megtalálható.

A ragadozó és a préda

Hasonlóan a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartozó tagokhoz, a macskanyércek étrendje is rendkívül változatos. Évszakhoz kötött étrendjük van, ősszel leginkább növényeket és rovarokat fogyasztanak, a téli étrendjük kisemlősökből és madarakból áll, nyáron pedig leginkább rovarokkal táplálkoznak. A kisemlősök közül megemlítjük az egeret, az észak-amerikai erdei félpockot, mókusokat és nyulakat. A macskanyércek kedvelik az agávé nektárt is. A macskanyércre veszélyt jelent a nagy szarvú bagoly, a prérifarkas, a mosómedve és az amerikai hiúz.

Szokásai és előfordulási helyei

A macskanyércek elsősorban éjszakai életmódot folytató állatok, már nagyon fiatal korukban kialakul a nappali világossággal szembeni idegenkedésük. Ahogy az várható is ilyen fürge állattól, a macskanyérc előfordulási helyei közé tartoznak a durva, köves területek, általában nem túl messze a víztől, habár kibírják víz nélkül is, ha az étrendjük proteinben gazdag prédából, gyümölcsökből és rovarokból áll. Azonkívül előfordulhatnak még mérsékelten száraz jellegű tájakon, például pinyon törpefenyő erdőkben és tölgyerdőségekben. A macskanyércek faüregekben, kőrepedésekben, más állatok által elhagyott föld alatti odúkban vagy akár elhagyatott épületekben is lakhatnak. Gyakran költözködnek, kivéve rossz időben, ritkán töltenek három éjszakát ugyanazon a lakhelyen.

Szaporodása

A párzási időszak február és május között van, a kölykök száma általában 1-4, gyér szőrzettel születnek meg májusban vagy júniusban. Az 5. vagy 6. héten kinyitják a szemeiket, testüket ekkorra már sűrű szőrzet borítja. Az elválasztás ősszel történik meg, a 2. évük vége felé már ők is párosodhatnak.

Megjegyzés

Ellentétben az ormányos medvével vagy mosómedvével a macskanyérc nem a talpán jár, ezért is néha a saját Bassariscidae nevű családjába sorolják be. A miocénkorból fennmaradt legősibb Bassariscus kövület Nebraskában, Nevadaban és Kaliforniában található meg. 1986. augusztus 13.-án a macskanyérc Arizona állam hivatalos védőemlőse lett.