A jegesmedve (Ursus maritimus, korábban Thalarctos maritimus) - 1. rész

5
A jegesmedve (Ursus maritimus, korábban Thalarctos maritimus) - 1. rész
A jegesmedve, vagy nagy fehér medve, egy nemes kinézetű állat, melynek ereje hatalmas és bátran megél a végtelen jég közepette. Ő a túlélés páratlan mestere, ebben a jéghez kötött magányban. Soha nem támad emberre, hacsak nem éhes vagy valaki fel nem bosszantja. Inkább az emberek azok, akik rátámadnak.

Tények és információk a jegesmedvéről

A jegesmedve (Ursus maritimus) a barnamedve leszármazottja, melyet az Északi-sarkkör durva környezete (a jegesmedve élőhelye), végleg kifehérítet és átalakított.

A jegesmedve kiváló úszó. Erős, lejtő vállakkal, félig úszóhártyákkal beterítettet elülső mancsokkal, és vastag, olajos bundával rendelkezik, mely taszítja a tengervizet, és segít elszigetelni a medvét a hidegtől. Képesek 80 km-t úszni jéghideg vízben, pihenés nélkül, és meglepően fürgék maradnak utána. Rendelkeznek egy réteg bőralatti zsírral, mely nagyon hasonlít ahhoz a zsírhoz, amivel számtalan tengeri emlős rendelkezik. Akár 10 cm vastag is lehet mikor beáll a hideg, és garantálja a meleg megőrzését és az alacsony sűrűséget, melynek köszönhetően az állat sokkal könnyebben lebeg a vízben, miközben úszik.

 

jegesmedve, erős, termetes, vadászat, északi sarkkör, táplálékszerzés, medvebocs, fehér medve

Úszó jegesmedve


Mint sok más medve, az első órái nagy részét vadászattal tölti, hogy táplálja a hatalmas testét, és hogy felhalmozza az előbb említett vastag zsírréteget, hogy melegen tartsa magát a jeges szélben és vízben, és ami tartalékként szolgál a hosszantartó Sarki éjszakában.

Ez a hatalmas, fehér medve, egy intelligens és leleményes állat, ami intenzív kíváncsisággal lett megáldva. Ez hozzásegítheti új táplálékforrásokhoz, de, mint a kíváncsi macska esetében is, bajba is sodorhatja.

 

jegesmedve, erős, termetes, vadászat, északi sarkkör, táplálékszerzés, medvebocs, fehér medve
Vajon találunk halat?

Jegesmedvebocs

A legtöbb nőstény 4-5 éves korában párzik először, és néhányuknak akár 25 éves korukig is lehetnek kölykei. A nőstények elhagyják a kölykeiket, amikor azok még csak másfél évesek, és kétévente ellenek újabbakat. A legtöbbször ikreket szülnek. Az anyák, amelyek nagyon fiatalok, valamint az idősebb nőstények, gyakran csak egy kölyköt szülnek, és az összes jegesmedve nőstény közül, 1%-a szül hármas ikreket.

A medvebocsok gyorsan fejlődnek. A hallásuk 26 napos korukban fejlődik ki, és a 33. napon pedig kinyitják a szemüket. Mikor már 2 hónaposak, 5,5-7 kg-t nyomnak. Gyakran játszanak és hancúroznak, és néha hallani lehet, hogy sikítanak.

Az anya álmos és önkényeztető lehet, de ha bármi veszély fenyegeti a kölykeit, teljesen éber, és az életével védelmezi őket ha kell. Legalább egy évig gondozza kölykeit. A gondozás későbbi időszakaiban megosztja velük a táplálékát. A kölykök figyelik, miközben vadászik, majd ők maguk is elkezdenek vadászni. A nőstények 40%-a hagyja el a csemetéit, amíg  azok másfél évesek nem lesznek.

Ha korán megtanulnak vadászni, akkor nagy esélyük van a túlélésre, ebben a veszélyes környezetben.

 

jegesmedve, erős, termetes, vadászat, északi sarkkör, táplálékszerzés, medvebocs, fehér medve

Anya és bocsa


A jegesmedve vadászása

„A jegesmedve, egy furcsa, és különösen visszataszító emberi egoizmus kifejeződésének az áldozata." jegyezte meg a New York Times egy 1965-ös számában. „Gazdag férfiak odáig jutottak, hogy Alaszkában, repülőből vadásszák a medvéket... Ez a fajta vadászat annyira sportszerű, mint gépfegyverrel egy tehénre lőni. Az egyetlen célja, hogy megkaparintsák a medve bundáját, mint trófeát a padlóra, vagy valaki dolgozószobájának a falára."

Alaszkában egészen 1950-ig csak az inuitok vadászták a jegesmedvét, és csak ritkán öltek meg 120-nál többet egy évben. Abban az évben megkezdődött a sportvadászat, és hamarosan világhírű lett, mert repülőgéppel vadászták őket. A fő célja ennek a vadászatnak a pénzszerzés volt.

 

jegesmedve, erős, termetes, vadászat, északi sarkkör, táplálékszerzés, medvebocs, fehér medve

Jegesmedve-vadászat


A jegesmedvék védelem alatt állnak

Eleinte 3000$-ért, majd hamarosan a duplájáért majd a triplájáért, a vadász biztosítva volt afelől, hogy miközben vadásztak, a medve nem tudott elmenekülni. Két gép egyszerre szállt fel, egészen messze berepülve a jégmezők fölött. Mikor felfedeztek egy medvét, a vadász gépe leszállt, míg a másik repülő lőtávolba terelte a medvét. Gyakran mindkét repülő addig hajszolta az állatot, míg az a kimerültségtől össze nem esett.

Utána a „sportember" leszállt és lelőtte. 1965-ben a vadászok nagyjából 300, 1966-ban pedig 400 medvét öltek meg. Ma viszont a jegesmedvék védelem alatt állnak, és veszélyeztettet fajnak lett nyíilvánítva az IUCN Jegesmedve Csoport ajánlására. A Tengeri Emlős Egyezmény, melyet Kanada, Dánia, Oroszország és az Egyesült Államok írt alá, a jegesmedvéknek olyan mértékű védelmet biztosít, mellyel azelőtt még soha nem rendelkeztek.

 

A jegesmedve szelleme

Az orosz tudós, S.M. Uspensky jegesmedve koponyákat talált kupacba állítva több méter magasan, egy távoli szibériai tengerparton, ahol egy ősi, Sarkvidéki kultúra imádkozott valamikor a medve szelleméhez. Egy közép-Szibériai törzs, a Ket, a jegesmedvéket az őseiknek tekintette. Ők is, jegesmedve koponyákat helyeztek egy fa ágaira, és mind a mai napig, a ketek a medvét úgy szólítják, hogy gyp, „nagytata", vagy qoi, „mostohaapa".

A neandervölgyi, és a sarkvidéki vadász, abban a mélyen misztikus és spirituális világában éltek, mely szerint ölniük kellett, ahhoz, hogy életben maradjanak. Ez volt az inuit indiánok erkölcsi világképe. A kifejezésnek hivatalos státusza van Kanadában, és máshol is; szinonimaként használják az eszkimókra általában. Azonban az utóbbi szó, a szibériaiakat beleértve, akik nem beszélik az inupiaq nyelvet, szigorú értelemben véve, nem pontos. Ettől függetlenül, az inuitok úgy hitték, hogy minden állat és ember rendelkezik egy inua-val „lélekkel", és hogy biztosítsák a további sikereket a vadászatokon és a harmóniát a természet szellemeivel, elengedhetetlen volt, hogy kiengeszteljék az elejtett állatok lelkeit, kiváltképp az olyan hatalmas és emberszerűekét, mint a medve. A medve fel tudott egyenesedni, mint egy hatalmas, szőrös óriás. Miután megnyúzták, a rózsaszínes zsírjával, ujjszerű karmaival és a masszív törzsével, hátborzongatóan hasonlított, egy hatalmas, meztelen emberre.

A korai sarkköri ember eme spirituális világában, az állatok a rokonaik voltak. Ez egy ősi hiedelem, mely tükröződött a totemizmusukban, állatmeséikben és mitológiájukban. Egy mentális világ volt, ahol a valóság a képzelettel, a tényszerű a spirituálissal egybefolyt. Az inuitok egyik sámánja egy sikertelen medvevadászatról, egy olyan területen, ahol a medvék általában nagyszámban fordultak elő, e képen mesélt: „A medvék nincsenek itt, mert itt nincsen jég, és itt nincs jég, mert túl erős a szél, és a szél túl erős, mert megsértettük a szellemeket."

értékelés