A rozmár (Odobenus rosmarus)

A Jeges-tengerben, a Bering-szorosban, a Csukcs-tengerben, az Atlanti- és Csendes-óceán északi részén honos, és termete élőhelye szerint változik. A legkisebb rozmárok a Hudson-öbölben találhatók, a legnagyobbak pedig a Bering-szorosban és a Csukcs-tengerben élnek.

Rozmár csapatok

A rozmárok társas lények, északi-sarkvidéki táplálkozási területeik közelében olykor hatalmas számban vonszolják magukat a vízből szigetekre, úszó jégtáblákra vagy jégtorlaszokra. Kerülik a szárazföldet, ahol ragadozók – farkasok és medvék – támadhatnak rájuk.

A hímek és a nőstények az év legnagyobb részét külön-külön csapatokban töltik. Elkülönülnek egymástól a növendék és az ivarérett hímek is, hogy a táplálékforrásokat ne merítsék ki túlzottan. A nőstények a nászidőszakban a jégtorlaszokon gyülekeznek, ott várják a hímek udvarlását.

A rozmárok pihenés és szárítkozás céljából hagyják el a vizet. Ez utóbbi azért fontos, mert bár a bőrük rendkívül szívós, sérüléseik lassan gyógyulnak, ha az állatok folyamatosan a vízben tartózkodnak.

A rozmárok étrendje

A tengerek bővelkednek kagylókban, a rozmárok fő táplálékforrásában, de mivel a hosszú északi-sarkvidéki télen át ezek a puhatestűek a sötétben hevernek, nem könnyű rájuk találni. A rozmárok ezért több mint negyvenféle más gerinctelen állatot is fogyasztanak, köztük tarisznyarákokat, garnélákat, férgeket, csigákat, polipokat és tengeri uborkákat. Halakat is elkapnak, sőt fiatal fókákat is megtámadnak. A víz alatt még nyáron is rosszak a látási viszonyok, ezért a rozmár kifinomult tapintását felhasználva keresi a prédát. Orrának elülső részét vékony, érzékeny bőr fedi, és az ebből meredező mintegy 450 durva sörte segíti az eleség felkutatásában. Orrának megvastagodott felső peremével disznó módjára túrja ki az iszapban rejtőzködő kagylókat. A magát mélyebben beásó zsákmány üregébe vízsugarat fecskendez, így riasztja ki onnét.

Forrás: A tudás fája