A lábatlan gyík vagy törékeny gyík, kuszma (Anguis fragilis)

A páncélos lábatlan gyíkok az Ophisaurus nemzetének tagjai és lábatlan-vagy üveggyíkoknak is nevezik őket. Ők egyáltalán nem kígyók, mégis gyakran összetévesztik őket első látásra, mert nincsenek lábaik és csúszva mozognak. Mégis, a kígyók és a lábatlan gyíkok sokban különböznek egymástól.

Jellemzői

Egyike a legkönnyebben észrevehető különbségeknek az, hogy a lábatlan gyíkoknak mozgó szemhéja van. Vannak fülnyílásai is, ami a kígyóknál hiányzik. Másik különbség az, hogy a gyík orra ék alakú, a kígyóé kevésbé. Bár ez nem azonnal észrevehető, de fontos különbség az is, hogy a kígyó ki tudja akasztani az állkapcsait, így be tudja kapni a meglehetősen vagy zsákmány is. A lábatlan gyík állkapcsa rögzített, ami azt jelenti, hogy jellemzően kisebb prédát tud megenni, mint a kígyó.

A mozgásuk is megkülönbözteti a két hüllőt. A kígyók a hasi gyűrűs izmaikkal és az oldalsó izmaikkal haladnak. A gyíkok csak az oldalsó izmaikat használva mozognak. Nekik fel kell tolniuk magukat valaminek a segítségével, hogy haladni tudjanak, ezért nagyon védtelenek, amikor amikor sima felületen vannak, pl. úton. Hozzátesszük, hogy a lábatlan gyíkok teste sokkal merevebb, mint a kígyóké. Ez részben azért van, mert a gyík farka arányait tekintve viszonylag hosszabb a testükhöz képest, mint a kígyóké, kb. 2/3-a a testhosszuknak. A gyíkok farkában csontos lemezek vannak, amelyek merevvé teszik azt.

Miért nevezik a lábatlan gyíkot üveggyíknak is?

A többi gyíkfajtához hasonlóan, a lábatlan gyík is leharapja a saját farkát vészhelyzetben. Ez egy nagyon fontos védekező mechanizmus, mert gyakran a gyík elmenekülhet. A többi gyíkfajtától eltérően, mégis, amint a gyík farka leszakad, több darabba törhet, akár a darabokra tört üveg. E lenyűgöző tulajdonságnak köszönheti ez a gyíkfajta az üveg-gyík nevet. A letört farok egyszer visszanő, de ha a gyík ismét elveszíti, másodjára már nem fog.

Élőhelye és tulajdonságai

A lábatlan gyík a világ számos részén él, különböző éghajlati körülmények között, Az Antarktisz az egyedüli kontinens, ahol nem fordul elő. Ez a gyíkfajta megél a sivatagban, szavannákban, erdőkben, tápláléka főként egerekből, madártojásokból, rovarokból és pókokból áll. Szívesen eszik még más kisebb gyíkokat és kígyókat. Néhány a számos gyíkfajtából, melyek az Ophisaurus nemzetséghez tartoznak, az egész világon megtalálható, pl. az ophisaurus apodus, vagy páncélos seltopuzik mely a Balkán-félszigeten él, egészen Törökországig, az ophisaurus ventralis vagy keleti üveggyík mely az Egyesült Államok délkeleti részén található, nedves erdőkben és mezőkön.

E nemzetséghez tartozik még az ophisaurus attenatus, vagy karcsú üveggyík, mely az Egyesült Államok középső és déli részén él, és az ophisaurus Koellikeri, vagy Keolliker üveggyíkja, mely Afrika É-NY -i részéb található. A lábatlan gyíkok jellemzően talajközelben elő állatok, szívesen bebújnak természetes almok aká és hibernálnak. Jól belesimulnak a környezetükbe a színük miatt, mely a bronztól a sárgáig, vörös, barna, sárgásbarna, szürke, vagy fehér lehet. A lábatlan gyík tojásrakó, ami azt jelenti, hogy tojásokkal szaporodik. Méretük változó, a kisebbek 24 cm, a felnőtt, nagyobb példányok elérik a 120 cm-t is.

Megjegyzendő tulajdonságai

Amikor megfigyeljük a vadon élő hüllőket, jegyezzük meg a lábatlan gyíkok azon tulajdonságait, amelyek megkülönböztetik őket a kígyóktól. Ha hasonlít egy kígyóra, de pislog, vagy vannak fülnyílásai, akkor az egy lábatlan gyík. Hasonlóképpen, ha ék-alakú az orra, akkor az gyík. Ha egy kígyószerű, lábatlan lényt látunk, mely elharapja a farkát vészhelyzetben, és ez a farok darabokra törik, mint az üveg, akkor ez minden bizonnyal lábatlan gyík.