1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
A haláltól való félelem emberi probléma, az állatok nem ismerik ezt az érzést, általában türelmesen beletörődnek a sorsukba, megöregedve legyengülnek. A halál az állatok számára teljesen normális folyamat, amire a maguk módján felkészülnek, ha ebben az ember „erőszakkal” nem akadályozza meg őket. Rájuk nem jellemző a mindenáron az élethez való ragaszkodás. Sokszor feljogosítva érezzük magunkat, hogy az állatot különböző okok miatt „elaltattassuk”. Az eutanáziával látszólag megnyugtatjuk a lelkiismeretünket, miközben durván beavatkozunk a természeti törvényekbe. Nekünk, embereknek végre meg kellene tanulnunk megérteni és tiszteletben tartani, hogy az állatnak is megvan a halálhoz való joga, amely neki elrendeltetett.
Biztosat mondani csak ultrahangos vizsgálat után lehet. A kutya vemhessége gyakorlatias számítással 58-62 nap. A pontos számadat csak akkor mondható ki, ha a hosszú ivarzási ciklus egy jól meghatározható időpontjától számítjuk a vemhességet, ezért szakmai körökben a petesejt leválását kiváltó hormonhatástól (LH-csúcs) szokás számolnia vemhesség hosszát. Azért is indokolt lenne a vizsgálat, mert előfordulhat, hogy a kutyája álvemhes, amit kezelni szükséges! Az álvemhességről bővebben itt olvashat: Félrevezető ösztönök – álvemhesség Hogyan kezelhető az álvemhes kutya?
Kedves Gungl Sándorné! Már felvettem a kapcsolatot a kis yorkie gazdájával, köszönöm a közbenjárását. Üdvözlettel Dr.Kiss Gabriella
sajnos ebben az esetben vizsgálat kellene. Üdv
A cicák nagyon érzékeny állatok! Az alomra szoktatás sem mindig egyszerű feladat. Mindig legyen előtte tiszta alom. Ha rossz helyre piszkít, meg kell dorgálni (szóban!). Az alomtálcát naponta el kell mosni, hogy teljesen szagmentes legyen. Keresse meg állatorvosát, mert az esetek nagy részében egy Feliway nevű készítmény segíthet a probléma megoldásában. Általános alomra szoktatás: A cicák rendszerint maguktól is felfedeznek egy olyan helyre kitett almot, ahol nem zavarják őket dolguk végzése közben. De ha mégsem találnak rá, mutassuk meg nekik, nagyon kedvesen. A legbiztosabb és általunk „szabadalmaztatott” módszer azonban biztosan beválik. Helyezzük a kiscicát gyöngéden az alomra, és megfogva egyik első mancsát imitáljuk a kaparó mozdulatokat. Mégpedig kitartóan. Kezdetben talán némi ellenállást tanúsíthat a kiscica, de ha kellő eréllyel – de semmi esetre sem durván –végeztetjük mancsával az almon a kapirgáló mozdulatokat, előbb utóbb elkezd szaglászni, helyezkedni és produkál is valamit. Ha pedig ez megtörtént, szinte nyert ügyünk van. Mert utána kedvencünk rájön, milyen kellemesen tudja itt félreeső ügyeit intézni majd elkaparni, tehát szinte biztos, hogy utána visszatérő vendége lesz a mindig tisztán tartott alomnak. Jó tanácsok - A szoktatási időben, az első hetekben csak kevés almot szórjunk az alomtartó edénybe és inkább gyakran cseréljük az almot- A forgalomban lévő almok közül nem mindig a legdrágább a legjobb. Vagy olyat válasszunk, amelyik átengedi a vizeletet az alsóbb rétegekbe és a székletből is elvonja a nedvességet, vagy olyat, amelyik a nedvességre csomósodik- Igyekezzünk a keményebb produkciókat minél hamarabb eltávolítani, a legtöbb macska nem hajlandó addig az almot használni, amíg ott „bűzölög” az előző széklet- Az alomtartó tálcát kezdetben csak vízzel mossuk, hogy a cicát az idegen szagok ne riasszák el. Később se használjunk erős tisztítószert vagy hipót, ha mégis, nagyon alaposan öblítsük le ezeket- Mielőtt az almot beleöntjük a tálcába, győződjünk meg, hogy teljesen szárazra van törölve- Ha több cicát tartunk, legalább két alomról kell gondoskodnunk: egyet a kisdologra, egyet pedig a nagydologra fognak használni. Az almot ez esetben naponta frissítsük!- Ha mégis előfordulna „baleset”, mielőtt cicánkat vonnánk felelősségre, gondolkozzunk el, volt-e valami oka, hogy ne a számára legkényelmesebb helyet, az almot válassza Az alábbi cikk is segíthet: http://www.haziallat.hu/macska/gondozas/macska-alom-melle-pisil-109/1394/