1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Kedves Gazdi, Ha az anya nem eteti a kiscicákat, akkor mesterségesen kell etetni őket, az alábbi cikkben erről minden fontos információt megtalál: http://www.haziallat.hu/macska/taplalkozas/kismacska-etetese/2109/
Nem valószínű. Üdv
Ha már szépen kitollasodtak, a kertben kellene elhelyezni őket egy időjárástól és ragadozóktól védett kalitban. Kiengedéskor fatörzsre, levelekre helyezve kapjanak rovarokat, kukacokat. Az apró énekesmadarak fiókái általában a kirepülést követő pár napon, legfeljebb egy héten belül már önállóan megtalálják a táplálékot. Szabadon engedésüket követően legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy sokkal gyengébb a félelem érzetük, mint a szüleik által nevelteknek, így könnyebben áldozatul eshetnek.
Ha a kiskutya mindkét heréje nem szállt le 5 hónapos koráig, akkor reálisan csak nagyon minimális az esély arra, hogy ez bekövetkezzen. Ebben az életkorban már a hormonkezeléstől sem igen várható eredmény. A le nem szállt here azonban bárhol lehet (még a hasüregben, vagy félúton valahol a lágyékcsatornában), és legelőször is azt kellene tudni, hol van, hol kell keresni. Ezért nem kedvelt műtét ez, mert ha nem lehet megállapítani, a fél hasüreget át kell kutatni utána. De nem is biztos, hogy szükség van a műtétre. Ha mégis, akkor azt majd akkor is lehet műtéttel orvosolni, amikor esetleg problémát okoz. Nem kell tehát kapkodni! Népi gyógymód erre nincs, a lemasszírozás pedig valóban megmosogni való ötlet. Nagy esély van arra, hogy ebből a helyzetből soha semmi hátránya nem származik majd a kutyájuknak. Egy dolog van csak, ami nem ajánlott, ez pedig a fedezése (pároztatása), mert ezt a hibás tulajdonságot örökíteni fogja az utódaira, amit nem feltétlenül kellene "elkövetni".
Valószínűleg szőrtetűről van szó. Általában a bolhairtószerek hatékonyak ellene, de macskát nehéz fürdetni. Azt javaslom, a legközelebbi állatorvost keresse meg és vásároljon nála megfelelő irtószert spray vagy tarkóra csöppenthető formában. Ezek 1 néha 2 hónapig is hatásosak. Emberre veszélytelen.