1896. Halbetegségek: hasvízkór (aszcitesz)
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Hasvízkór vagy pikkelyborzolódás az akváriumi díszhalak széles körben elterjedt betegsége. Úgy tartják, hogy e betegség okozói az Aegomonas punctata és a Pseudomonas fluorescens baktériumok.
Limfocitózis vagy sejt-hypertrophia – az akváriumi, édesvízi és tengeri, valamint más halak fertőző betegsége. A betegséget az jellemzi, hogy szürke színű csomók vagy lapos kinövések alakulnak ki a hal uszonyain, valamint annak bőrfelületén.
Ihtiosporidioz (Ichthyophonus) - az akváriumi halak egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb mycosis betegsége. Megfertőződnek a tavi, édesvízi és tengeri halak is.
Dermatomikózis, avagy az akváriumi és egyéb édesvízi hal mikózisos (gombás) betegsége. Ez a betegség másodlagos, a más betegség által vagy rossz körülmények között tartott legyengült halaknál fordul elő.
Az akváriumban, gyakran megfigyelhető a halikra pusztulása a Saprolegnia és Achlya nemzetségű penészgomba rátelepülésének eredményeként. Az ikrán fehér fonalak tűnnek fel, az ikra felszínétől merőlegesen távolodva. Ez a gombák gombafonalai (hifák). A penészgomba hifái először a megtermékenyítetlen, tápanyagban szegény, gyenge ikrára telepszenek rá. Aztán a gomba áttelepszik a megtermékenyített ikrákra is, miután elnyelte tőlük az oxigént és elpusztítja azokat.
Kedves Érdeklődő! Az egerek - akárcsak a patkányok - szociális lények, a legtöbbjük igényli fajtársai közelségét, de ez inkább a patkányokra jellemző. Meg lehet próbálni összeszoktatni azonos nemű fajtárssal/fajtársakkal, de az is előfordulhat, hogy nem fog sikerülni, innen sajnos nem lehet megmondani. Megeshet, hogy ő szimplán kis beszédes, és jól érzi így magát, sajnos erre a kérdésre a válasz nagyon összetett. A tüzelést nem tartom valószínűnek, annak általában mások a jelei. Üdvözlettel: Rózsa Nikoletta (Nitta)
A dürgő, kacagó hímek könnyen megkülönböztethetőek a tojóktól, de a fiatal madarak ivari megkülönböztetése csak olyan apró különbségek alapján lehetséges, mint alig érzékelhetően keskenyebb karcsúbb fejforma, kisebb csőr, esetleg szélesebb medencecsont távolság a tojók részéről. Ezek a jegyek elsősorban testvérek, hasonló adottságú madarak összehasonlításakor adhatnak biztosabb támpontot.
A fiatal kölyökkutyák bélrendszere eléggé "ingatag" tud lenni, nem kell sok ok ahhoz, hogy felboruljon a bélbeli egyensúly, és átmenetileg hígabb legyen a bélsár. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy olyan táplálékot kapjon hosszú távon, amit szívesen megeszik, és amitől rendben van a bélsara. Ha a kutyának több napja lágyabb (hígabb) bélsara mindenképpen a kezelő orvosához el kell vinni megmutatni.
Hogy "bekaparja" a tányérját, egyszerűen egy szokás,semmi jelentősége firtatni, hogy miért teszi. Én sem tudom. Sok macskának vannak furcsa, megmagyarázhatatlan rituáléi. Én inkább egy takarításnak vélném, mintha rendet akarna maga után hagyni, mint székletürítés után. A cica fogának fejlődését nem befolyásolja, milyen állagú a táp. Ha nincs hasmenése a tejtől, akkor egye tejjel a tápot.sok macska a végletekig képes ragaszkodni egy az általa megszokott kedvenc táphoz, és éhségsztrájkot folytat napokig, ha nem azt kapja. Más macskák rendszeres időközönként igénylik az eleségváltást, mert egyszerűen megunják a régi kosztot. Előbbi a szerencsésebb helyzet, ha sikerül egy jó minőségű tápot kiválasztani, és amellett kitartani.
Én azt gondolom, hogy a dolgok jelenlegi állásában nem kellene a további megfigyelésen kívül semmi más egyebet tenni. Ha hámlást tapasztaltak, akkor ez annak volt a jele, hogy már elkászült alul az új hámréteg,és lelökődött a régi (ami korábban valami miatt elhalt). Ha a kutya egyébként egészségenek tűnik, akkor nem kell túlaggódni a dolgot. Ezzel együtt az ilyen gyakori fürdetést semmiképpen nem tartom jónak, ez egy kutyának és a bőrének semmiképpen nem tesz jót!